Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Vadász Géza: Bakonysárkány

Ha figyelemmel kísérjük Sárkány gazdasági-társadalmi fejlődését a XIX. század első felében, azt tapasztaljuk, hogy továbbra is az eddig megismert tendenciák érvényesülnek. A jobbágyok száma lényegében változatlan maradt (40), a zselléreké viszont gyarapodott: 1828-ban 44 házas és 29 más házában lakó zsellért írtak össze.

83 A 44 házas zsellér mindegyikének van 1—1 háza; közülük 31 pedig szőlővel is rendelkezik a következő megoszlásban: 11 főnek 225 négyszögöl, 12 főnek 300 négyszögöl, 4 főnek 600 négyszögöl, 2 főnek 375 négyszögöl, 1 főnek 450 négyszögöl, 1 főnek 150 négyszögöl szőlője van. Állata mindössze háromnak van; összesen: 1 tehén, 4 ló és 3 sertés. A 29 háznélküli zsellér (lakó, subinquilinus) gazdasági helyzete a következő: 12-nek van közülük szőleje a következő megoszlásban: 6 főnek 225 négyszögöl, 3 főnek 300 négyszögöl, 1 főnek 450 négyszögöl, 1 főnek 600 négyszögöl, 1 főnek 150 négyszögöl. Állatokkal mindössze hárman rendelkeznek, birtokukban van összesen: 5 ló, 1 tehén és 3 sertés. Az összeírás az öt mesterembert is a zsellérek közé sorolja; foglalkozásuk a következő: 2 takács, 1 csizmadia, 1 magyar varga (sutor Hungaricus: Zimmermann Mihály), 1 kovács. A kereskedést Grosz Áron gyakorolja kicsiben, amelyért 24 ft árendával tartozik az uradalomnak. Man Antal uradalmi vendéglős méri ki az uradalom borát; a konyháért és mészárszékért 60 ft árendát fizet. Az összeírás a subinquilinusok közé sorolja a tehenészt, a csikóst és disznópásztort, akik mindhárman a községházán laknak. A zsellérek számára a következő munkalehetőségek voltak: 1. Bérért felfogadják őket a kereskedők, hogy marháikat hajtsák el vásárokra vagy messzebb fekvő helyekre. 2. Nyári időszakban pedig a szűkölködőbbek elmennek a megye déli részében található pusztákra aratni és csépelni. Végül a falu társadalmához tartozik még 5 szolga, 2 szolgálóleány, egy konvenciós uradalmi hajdú, Scholl Károly iskolamester, aki egyben jegyző is, valamint a plébános. A házak száma mindössze 89. A község határában még 1828-ban is — a kezdetlegesebb kétnyomású gazdálkodásnak megfelelően — a szántókat két nyomásra osztják fel, amelyek közül egyiket váltakozva ugarnak hagyják. így az 504 magyar hold felét, 252 holdat vetette el a 40 jobbágy évente a következő megoszlásban: 2 főnek (Hirtner József, Wagner Antal) 12 hold gabonavetése és 10 hold rétje van; 38 főnek 6 hold vetése és 5 hold rétje van. Ezt a birtokmennyiséget akkkor tudjuk reálisan értékelni, ha figyelembe veszszük a termésátlagot. Az 1828-as összeírás szerint több év átlagtermését véve, és leszámítva belőle az elvetett magot, a nonát és decimát (tehát a termés 2/10-ét!), amelyet ebben a helységben természetben adnak meg, általában 1 pozsonyi mérő kevert búza (triticum mixtum; rozs és búza keveréke) után 1; 1 pozsonyi mérő rozs után pedig 1 1/2 mérő terem. A kettő összegét kettővel elosztva kapjuk az 1 1/4 mérős átlagtermést. Az elvetett 504 mérő után tehát 640 mérő terméssel számolhatunk, amely 300 mérő búzából és 330 mérő rozsból áll. A fehérvári vásárban ekkoriban 7 éves átlagban a következő gabonaárakat jegyezték fel: 1 mérő kétszeres (triticum mixtum) búza ára 1 ft 3 krajcár; 1 mérő rozs pedig 49 krajcár. A kettő összegét (1 ft 52 krajcár; ugyanis 1 rajnai ft = 60 krajcár) elosztva kettővel, megkapjuk az 56 krajcáros átlagárát az 1 pozsonyi mérő gabonának. Ezzel az értékkel számolva az 1 mérőföldben átlagban termő 1 1/4 mérő gabonát, az eredmény 1 ft 10 krajcár. Ebből le kell vonni a háromszori szántás bérét, amely az árszabás szerint 34 krajcár — mivel a talaj homokos, ennek következtében két ökörrel fel tudják szántani —, valamint a fél kocsi trágya árát, amely szállítással együtt kitesz 6 krajcárt. A számításból kitűnik, hogy 1 pozsonyi mérőföld (600 négyszögöl) 30 krajcár tiszta jövedelmet ad.