Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)
Tanulmányok - Heiczinger János: Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról
A minden gazdasági megalapozás nélkül, csupán hatalmi szóval a falvakba kényszerített oláh cigány szórványok élete örökösen a lét és nem lét mezsgyéjén mozgott. A csendőrség állandó zaklatásához még újabb jött. A két háború között a járványos kiütéses tífusz kórokozóját a tervekben találták meg. Oláh cigányaink pedig megszokottan tetvesek voltak. Ezért a cigányok szállásain a csendőrök társaságában egészségőrök jelentek meg, hogy az ott lakókat tetvetlenítsék. A nagy megpróbáltatás majd csak a második világháború végén éri Székesfehérvár oláh cigányságát; számuk addigra a hadseregek elől menekültekkel együtt jelentékenyen felduzzadt. Ezt a tömeget a várost időlegesen visszaszerző nemzeti szocialisták csendőrökkel összefogatták, Várpalotára hajtatták és annak határában halomra lövették. A felszabadulást követő évek eszmei torlódásában a cigánykérdés is vakvágányra tévedt. Ilyenek voltak a nacionalisták, akik megfeledkeztek a szólásmondásról, hogy ,,sehol sem volt cigány ország". Egy nemzeti keretbe akarták összefogni a nálunk élő különböző módon polgáriasult és nyelvükben is elkülönült háromféle cigányságot. Mikor az út járhatatlannak bizonyult, átestek a másik végletbe. Elmaradott, elhanyagolt néprétegként emlegették őket. Ezzel semmibevéve a még meglevő etnikai különbségeket, egy tömegbe osztották őket egész társadalmunk „hulladékával". Ez azonban azt jelentette volna, hogy nem érdemes, tehát nem is kell velük foglalkozni. Végül is a párt politikai bizottságának kellett utat mutatni, hogy kiszabaduljanak ma még meglevő különállásukból és elinduljanak az ország dolgozó népébe való beolvadás felé. Fejér megye Tanácsa Végrehajtó Bizottsága legutóbb 1975-ben foglalkozott e kérdéssel. Már maga azon tény is megmutatja a haladást, hogy a korábbiaktól eltérően most a művelődési, építési és munkaügyi osztályok közös előterjesztéseként került megtárgyalásra. Még többet mondanak a számok, melyek szerint a munkaképes korban levő férfiak 87 és a nők 51 0 /0-a állandó munkavállaló. De még így is 180 eltartott jutott 100 keresőre. Ez a családok igen népes voltára, utóbbi pedig a családtervezés teljes hiányára mutat. A kormány 1964^ben határozatot hozott a körülményeknek meg nem felelő lakótelepek megszüntetéséről. Ezen akció keretében Fejér megye területén a jelentés szerint felépült 130, megvásárlásra került 317 lakás, melyekbe az ilyen cigánytelepekről kiköltözöttek kerültek. A Fejér megyei Hírlap 1974. december 4-én hangulatos cikkben számol be a Móri út és a halastó között a Székesfehérvárról kivezető főút mellett csúfoskodó Bajor tanya megszüntetéséről, melynek lakói a Széchenyi és az Úttörő utcában kaptak lakást. Ugyanebben a lapban 1976. augusztus 28-án Zágoni Erzsébet már arról számol be, hogy a népes móri cigánytelepen mindössze öt család maradt. A bicskei cigányiskola valaha sok vitára adott alkalmat. A szóbanforgó jelentés ott már óvodáról számol be és megyeszerte több cigányiskolai osztályról. Tudatja, hogy Válón már érettségizett cigányifjak is vannak. 1974-ben a terjedelmes bicskei telepről is megkezdődött a kiköltözés. Mindezek mutatják, hogy a cél elérhető, az út járható, csak kitartás és türelem kell megtételére.
