Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)
Tanulmányok - Heiczinger János: Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról
félévre gondosan és pontosan mutassák be a vármegyének". Erre a szigorú meghagyásra az adott okot, hogy a csákvári járás múlt évi jelentését a helytartótanács hiányos volta miatt megrovással visszaküldte az alispánnak. Mária Terézia még abban az évben meghalt, így ez volt utolsó jelentős intézkedése ebben az ügyben. A most következő évek eseménytelenségéből azt gyaníthatnánk, hogy talán a cigánykérdés kihullott az uralkodó érdeklődési köréből. Még a helytartótanács is beéri az elmaradt vagy késlekedő jelentések sürgetésével, no meg ilyen biztatásokkal, hogy ,,a továbbiakban is hasonló okossággal, éberséggel, gondossággal szorgalmaskódjának működésük mind jobb végzése mellett". Néha egy riasztó hírrel igyekszik felkelteni az érdeklődést, mint „ezen királyi helytartótanács tudomást szerzett arról, hogy a cigány népség mindkét nemen levő tagjai gyermekeikkel, nyár és ősz idején kirajóznak Erdélyből és félreeső helyeken felütve sátraikat, azok alatt és körül nyugodt henye életet folytatnak, magukat koldulással tartva el". Avagy „egy magát jobbágyi szolgálatra el nem kötelezett cigánycsapat, három kocsival, lovakkal, kovácsmesterséghez való szerszámokkal, réz üstök készítése ügyében Bars vármegye magisztrátusának útlevelével csavarog . . . Melynek jelzése mellett uraságtoknak ezen királyi helytartótanács elrendeli, hogy üldözésükről intézkedjenek, ezen csapatot szorgalmatosan kutassák, ha feltalálják, fogják le és biztos őrizet mellett küldjék vissza származásuk helyére". Végre 1782. október 31-én egy rövidke intimátum jelzi, hogy II. József gondozásába vette az anyja halálával megárvultnak látszó cigánykérdést. „Megfigyelték, hogy a cigány népség, nem akadályoztatván a megrendszabályozásukra és a jó útra terelésükre hozott kegyes rendeletektől, szolgálat keresés örve alatt elcsavarog az ország különböző részeibe és ott kihágásokat követ el, sőt az erdőkben kóborolván gyakran rabol is. Avégből, hogy ezen nagymértékben káros kihágásokat elhárítsuk és a közbiztonságról e téren is gondoskodjunk, ezen cigány népségnek szoros határt szabjunk, tudatja ezen királyi helytartótanács a jóságos parancs folytán, hogy ezen népségnek legalább a helységek körüli és közötti megrendszabályozása és korlátozása tárgyában alkossák meg közös véleményüket és minél gyorsabban kinyilvánítatván ezen királyi helytartótanácsnak küldjék meg." 103 Fejér vármegye közgyűlése 1782. november 12-én e kérdésben úgy döntött, hogy „Ezen kívánságra fel kell terjeszteni, hogy az összes cigányoknak parancsolják meg, hogy faluban lakjanak, lovakat nem tarthatnak, a kóborlástól tartózkodjanak; nem tűrhető, hogy útlevél nélkül a falu területéről kimenjenek, egymás között nem házasodhatnak." 10 '' A mai szemmel nézve ezen feltételek fele megvalósíthatatlan, a házassági tilalom meg egyenesen ostobaság. De legalább a másik fele elfogadható volt. Mint később látni fogjuk, nem Fejér megye javaslata volt a legbalgább. A vármegyék javaslatait a helytartótanács feldolgoztatta és belőlük készült az a rendelet, amit 1783. október 29-én leküldött a vármegyéknek végrehajtásra. 1 '" II. József ezen első és egyetlen rendeletét Fejér vármegye közgyűlése az 1783. december 3-án megtartott közgyűlésen a napirend 18. pontjaként a következő mondattal vette tudomásul: ,,. . . az ország törvényhatóságai által megészrevételezett kegyes alapszabályokat ő szent felsége 9817. szám alatt végrehajtásra méltatja"."' 1 '
