Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - Jenei Károly: A székesfehérvári Könnyűfémmű története 1941 – 1946.

mat címén nyersalumínium szállítását vállalta, melyre a Dürener Metall­werke hengergyárainak üzemben tartása végett volt szüksége. Ez a köte­lezettség azonban csak az ajkai alumíniumkohó üzembe helyezése után lépett érvénybe. A szerződéskötés előtt közvetlenül a berlini cég megbízottja az új gyár létesítése szempontjából Győrben és Székesfehérváron tartott hely­színi szemlét. Jelentése szerint Győrről kedvezőtlen benyomást szerzett, bár a Győri Ipartelepek Rt. (volt Ágyúgyár) objektumát gyártelepítésre alkalmasnak találta. A telep két üzemi csarnokkal, vasúti összeköttetéssel­erőművel, gáz- és csatorna-hálózattal rendelkezett. A megbízott Székesfe­hérvárt Győrnél szebb városnak jellemezte. A munkaerőkérdés szempont­jából kedvezőnek tartotta azt, hogy a repülőgépjavító műhely elhelyezése után 350 főnyi alkalmazottja a városban visszamarad. Jelentésében meg­említi, hogy a gyárépítésre kijelölt terület a városközponttól 2 km-re fekszik, egy kiépítetlen út mellett. Az ivóvízellátás biztosított, a gyári víz kutak fúrásával megoldható. A városi gáz rendelkezésre áll. Egyedül a villamosenergia biztosítása okoz nehézséget. A terület 120 000 négyszögöl, de minden nehézség nélkül bővíthető. A könnyűfémmű létesítése iránt a város vezetősége élénk érdeklődést mutat és ezért áldozatokra hajlandó. 10 Valószínűleg ez az utóbbi szempont játszott döntő szerepet a könnyűfém­mű helyének a kijelölésénél. A Székesfehérvárra kedvező döntésben nem kis része volt Csitáry Emil polgármesternek, majd főispánnak, aki a Va­dásztölténygyár letelepítéséhez hasonlóan mindent elkövetett, hogy a könnyűfémmű Székesfehérváron épüljön meg. 11 A városi törvényhatóság 1941. augusztus 29-i rendkívüli közgyűlése örömmel vette tudomásul, hogy a Magyar Bauxitbánya Rt. Székesfehér­várott alumíniumfeldolgozó gyárat létesít. Mivel a könnyűfémmű a város fejlődése szempontjából nagy jelentőséggel bír, a közgyűlés készségesen vállalta, hogy a gyártelep részére kiszemelt területet az érdekelt kisbirto­kosoktól csere útján megszerzi. A közgyűlés ugyanakkor jóváhagyta a város vezetőségének a vállalattal kötött szerződését. A 12 kat. h és 384 •-öl terület vételárát 24 000 pengőben állapította meg. A városnak a ki­szemelt területet a termények betakarítása után, legkésőbb okóber 31-ig kellett a Magyar Bauxitbánya Rt. rendelkezésére bocsátani. A város ezen­kívül kötelezettséget vállalt arra is, hogy a Budapest—Székesfehérvár-i országútról az adonyi törvényhatósági útig, a Zombori és Verseci dűlő­utak nyomvonalán, a saját költségén hat méter széles makadámutat épít­tet és azt jó karban tartja. A vízvezetéki hálózatot a gyártelep bejáratáig kiépíti. A villamosvezetéket a gyártelepi transzformátorházig szintén a sa­ját költségén megépítteti. A város hozzájárult, hogy a vállalat az üzem részére szükséges villamos áramot valamelyik nagy erőműtől szerezze be. A csatlakozó vezetékek költségét szintén vállalta. Biztosította továbbá a vállalatot, hogy a távvezetéken bekövetkező zavar esetén a városi Villa­mosmű, mint tartaléktelep, mindenkor segítséget fog adni a gyárnak. Végül a város a vállalatnak 15 évi községi pótadómentességet biztosított. Az említett makadámút különben a szükségmunka-akció keretében épült meg. A vízvezeték kiépítése viszont a városnak 45 000 pengőjébe került. 12 A könnyűfémmű építési terve 1941 nyarán készült el. A vállalat 4 csarnok építését tervezte. A hengermű területét 4700, a húzó- és prés­műét 5200, a kovácsműét 3500 és az anyagellenőrzés csarnokát 4200 négy­4* 51

Next

/
Oldalképek
Tartalom