Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Harcsa Gábor: Dunaújváros sportja

te gombamódra épültek teke-, röplabda-, MHK akadály- és egyéb, főként ideiglenes sportpályák és alakultak meg a legkülönfélébb csapatok. A mélyépítőknél Köbeii Ferenc sakkmester szervezte a sakkozókat, Oláh Ferenc kikötői művezető pedig egy mentőcsónak igénybevételével kezdte meg az első evezős edzéseket. Igaz, hogy nem sokáig kellett az ormótlan csónakkal bajlódniuk, mert június elején a DISZ kb 20 db kajakot adott a város ifjúságának. Június első felében megalakult a repülős szakosztály is. Az ifjú város sportolóinak sikerei hamar túlnőtték az építkezés határait. Horváth Gyula DISZ sportfelelős a megyei motoros bajnokságon, Ávár és Poós pedig a megyei ökölvívó bajnokságon szerzett első helyet. Férfi kézilabdásaink elsők lettek a megyei bajnokságban, sőt a Pécsett megrendezett nagypályás bajnokságon csupán a Csepel tudta legyőzni őket. Augusztusban aztán megalakult a város második sportköre, a Dunapentelei Vasas is. (Elnök: Deák Géza, elnökhelyettes: Csizmadia József, tagok: Jezsek Lajos, Kárpáti Albert, Stieber Antal, Sütő Gyula, Nagy József. Ebben a hónapban választották meg két másik új sportkör, a D. Vörös Meteor és a D. Előre vezetőségét. Ekkortájt derült ki, hogy nem a legmegfelelőbbek kerültek a társadalmi sportszövetségek élére, és emiatt átszervezésekre is sor került. Sőt több szakosztályt az Építők Területi Elnökségének irányítása alá vontak. A kezdeti nehézségektől, kisebb döccenőktől eltekintve, minden rendben ment. Ez alól talán csak a legnépszerűbb sportág, a labdarúgás volt kivétel. A megyei I. osztályú bajnokságban szereplő pentelei csapatnak ugyanis nem sok babér termett: mindössze 17 pontot gyűjtöttek, és a sereghajtók között végeztek. Márpedig a város dolgozói ennél többet vártak. Az akkori idők hangulatát kitűnően mutatja Nemes Ernő tsb-elnöknek a megyei sportaktíván elmondott beszéde. Többek között a következőket mondotta: „Megyénkben 14 ezer dolgozót kell ebben az évben az MHK-ba bevonni és lepróbáztatni. A szám ugyan nagy, de . . . A legjobb példát mutatják megyénkben a Dunai Vasmű és Inota dolgozói. Megmutatják, hogy a szocializmus építésében nincs lehetetlen, nincsen olyan terv, amit ne lehetne túlteljesíteni." Valóban nem volt. A város labdarúgó csapata a tavaszi várakozásokkal ellentétben nem került felsőbb osztályba. Sebaj, felkerültek másképpen. Moldova György írja a Tisztelet Komlónak című szociográfiájában: „Sztálinváros, Komló és a többi szocialista város tervezői és vezetői tisztában voltak azzal, hogy az ország minden tájáról összesereglett munkásokat kevés érzelmi szál fűzi majd új környezetükhöz, ezért mindent megtettek, hogy a lokálpatriotizmust megerősítsék. A legfontosabb törekvések közé tartozott, hogy a városban ütőképes futballcsapatot hozzanak létre, és minél hamarabb feljuttassák a magyar labdarúgás első vonalába. Egy Sztálinváros—FTC, vagy egy Komló—Újpest mérkőzés nemcsak ezrek szórakozási igényét elégítette ki, de az ellenfél patinás neve magának a városnak is bizonyos rangot adott." Ezek után nem véletlen, hogy 1951. november 1-i keltezéssel az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének elnökétől levél érkezett városunkba. A levélíró közölte, hogy a létesítendő futballcsapattal kezdjük tavasszal az NB II-ben, mely ősszel bajnokságot nyer, és