Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Csizmadia Andor: Az adminisztrátori rendszer magyarországon és a Fejér megyei adminisztrátorság

vonult, szüntelen Jellacic és tisztjei körül forgott, gyűléseikben részt vett, mind a maga, mind emberei által a nép közt Jellacic-féle s más lázító nyilatkozatokat osztott szét. Hír szerint általa látta el Latour bécsi hadügyminiszter pénzzel is a horvát bánt. Később kálózdi jószágán háza megmotozta tván, mintegy 400 fegyver, 50 pisztoly s árulásának több más bizonyítékai fedeztettek fel."145 Ezzel szemben Boross Mihály, 1849 Fejér-megyei alispánja a szabadságharc éveire visszatekintve Horváth Mihály állítását teljesen ferdítettnek véli. ö maga — mint írta — sem Zichy politikai elvei, sem emberi gondolkodásimódja miatt nem tartozott az adminisztrátor tisztelői közé, de házánál fegyvereket nem találtak, s erről Boross, mint akkori kormánybiztosi titkár a helyszínen győződött meg.148 Tény az, hogy mielőtt még Jellacic Bécs felé távozott volna, Zichy Ödön gróf Jellacic kiáltványaival és menlevelével Roth tábornok elé kálózdi birtokára indult. Fogatát azonban a nemzetőrök feltartóztatták, a kiáltványokat és a levelet nála felfedezték s mint leleplezett árulót, a fiatal Görgey hadbírósági ítélet alapján Csepel-szigetén felakasztatta. Boross későbbi visszaemlékezéseiben az ítéletet túlzásnak tartotta, azt azonban ő is elismerte, hogy a Zichynél talált Jellacic-levélben az is benne volt, hogy figyelmezteti Roth tábornokot, Zichy Ödön jószágát kíméljék, mert a gróf a császárnak híve („weil er ist unser Anhánger").14'7 Boross arra is rámutatott, hogy a volt adminisztrátor Jellacic betörése előtt „Fehérvárra tette át lakását, hihetőleg félelemből, mert volt jobbágyai előtt bizonyos úrbéri per miatt éppen nem volt rokonszenves egyén".148 Végül Boross arra utalt, hogy a Zichyt elfogó Hunyadi-csapat parancsnoka az a Szalay volt, „a ki előbb a grófnak tiszttartója volt, de a kit szolgálatából szerződés ellenére kevéssel azelőtt elbocsátott."149 Görgey forradalmi erélye mindenesetre egyszerre magára irányította az ország és elsősorban Kossuth figyelmét. A kivégzés megmutatta, hogy „amiért a szegény vályogvető cigányt teketória nélkül fel szokás akasztani, azt az árulást és kérni jószolgálatot a háborúban a dúsgazdag és dölyfös főúr is ugyanazon bitón keserüli meg ezentúl Magyarországon," másrészt megmutatta a kivégzés, hogy „amire hazai paraszt vagy polgár, zsidó vagy keresztény, magyar vagy német, amire szegény ember nem találkozott, arra vállalkozott a vádlott gróf."150 Zichy Ödön bukása egyben az egész adminisztrátori rendszer jelképes bukását jelentette, amelynek fojtogató köréből az egykori megyefőnök akkor sem tudott kiszakadni, amikor a nemzet élethalálharcát vívta. Az adminisztrátori rendszer ellensége volt a nemzeti törekvéseknek, politikai eszköz egy olyan kormány kezében, mely az idő kerekét akarta megállítani.151 266