Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Közlemények - Bácskai Vera: Fehérvár fejlődése a XVIII. században és a XIX. század elején

kétharmada, Győrött háromnegyede cserélődött ki, Fehérváron az „eltűnt" kereskedőcsaládok aránya meghaladta a 90 %-ot. A város kereskedelmének beszűkülését mutatja az a tény is, hogy míg Fehérvár 1777-ben a kereskedők számát tekintve a népességszám alapján elfoglalt helyével azonos 9. helyen állt a szabad királyi városok rangsorában, , 1828-ra a 20. helyre süllyedt. (Népességét tekintve ekkor a 10. helyen állt!) A kereskedők arányát tekintve pedig a 16. helyről a 26ra esett vissza. Fehérvár kézműipari struktúrájának megítéléséhez 1774-ből és 1828-ból állnak rendelkezésünkre más városokra vonatkozó összehasonlító adatok. 1774-ből fennmaradt egy meglehetősen pontatlan, hézagos összeírás a szabad királyi városokban működő kézművesmesterekről.12 Ha összevetjük Fehérvár kézműveseinek megoszlását az akkor kb. 5000 főnyi, vagy azt meghaladó népességű városok (Buda, Debrecen, Eperjes, Esztergom, Győr, Kassa, Komárom, Körmöcbánya, Nagyszombat, Pest, Pozsony, Sopron, Szákolca, Szatmárnémeti, Szeged, Üjvidék és Zombor) 1774. évi és 1828. évi kézműipari struktúrájával, a legszembeötlőbb eltérés az élelmiszeriparban dolgozó mesterek rendkívül alacsony aránya Fehérváron. Ez nemcsak arra utal, hogy a lakosság jelentős része önellátó volt, hanem egyben jelzi a gabona- és állatkereskedelem jelentéktelen szerepét is, hiszen a legtöbb városban az élelmiszeriparban dolgozók arányát a kereskedelemben is jelentős részt vállaló mészárosok és molnárok duzzasztották fel. Az átlagosnál jóval kisebb volt Fehérváron az építőiparban dolgozó mesterek aránya, de a legények kiemelkedően magas száma (a XVIII. század második felében 80—100 kőműves- és 40 ács-, 1828-ban 153 kőműves- és 52 ácslegény) arra vall, hogy a kevés számú kőműves és ácsmester nagyvállalkozó volt. Ezt Fehérvár e korból fennmaradt műemlékei, városképe is meggyőzően bizonyítja. A többi városhoz képest valamivel alacsonyabb volt a fém- és fafeldolgozó iparba, és főleg a speciális vagy luxuscikkeket gyártó, egyéb kategóriába sorolt iparosok aránya, viszont az átlagosnál jóval magasabb volt a ruházati, textil- és bőriparban dolgozók aránya és száma. Az iparágak megoszlásának évszázados változatlansága sem specifikus jelenség; változatlanság jellemzi a városok többségét. 4—5 százalékot meghaladó módosulás általában legfeljebb 2—3 iparágat érintett (Fehérváron hármat), jelentősebb átalakulás a vizsgált városok közül csak Kassánál és Szegednél, kisebb mértékben Eperjesnél, Sopronnál és Szatmárnémetinél tapasztalható, (ld. a Függelék 2. sz. táblázatát). Fehérvár a mesterségek számát és a legények arányát tekintve is a városok rangsorának élvonalában helyezkedett el: 69 mesterségével 1828-ban a 11. helyen állt a városi funkciót betöltő települések között, e téren Pest, Pozsony, Győr, Kassa, Sopron, Pécs, Űjvidék, Temesvár, Nagyszombat, Selmecbánya, Kőszeg és Pápa előzték meg. Az egy mesterre jutó legények száma 1777-ben 2 volt, így Pest, Pozsony és Komárom után Budával és Kassával osztozott a 4. helyen. 1828ban az egy mesterre jutó legények aránya 1,1, a városok között a 3. helyen állt, s csupán Pozsony (1,59), Pest (1,46) és Nyitra (1,23) előz357