Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Csizmadia Andor: Az adminisztrátori rendszer magyarországon és a Fejér megyei adminisztrátorság

143 Madarász i. m. 119. 144 Mindezekre Csizmadia Andor: Á magyar választási rendszer 1848—49-ben. Budapest, 1963, 136—137, 273—274. — Madarász József i. m. 126—131. 145 Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harcának története 1848 és 1849-ben. II. kiadás. Pest, 1871, I. kötet 469. 146 Boross Mihály: Élményeim 1848—1861. Székesfehérvárott, 1881. 90. — Szeremlei Samu 1848. évi Krónikája némi mentegetéssel azt írja, hogy Zichynek „a hadi törvényszék előtt minden bűne az volt hogy kocsijában ruhái közt a szept. 22. nyilatkozmányok nyomtatott példányai találtattak s Roth táborába Kálózdra utazott Székes-Fehérvárról (s hol Jellacic irányában kitüntető nyájasságot tanúsított) egy levéllel, mely igy hangzik: Roth cs.k. tábornok dandárvezérhez. Tábornok Űr! Gr. Zichy Ödön úr megkeresése folytán rendelem, hogy a gróf úrnak sauve-garde adassék s általában minden oltalom nyujtassék. Székes-Fehérvár 1848. szept. 27-én Jellacic s. k. altábornagy." (Szeremlei Samu: Magyarország Krónikája az 1848. és 1849. évi forradalom idejéről. Pest, 1868, I. k. 227—8.) — A rögtönítélő bíróság elnöke, Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon 1848—49 években (Budapest, 1911. I.) c. munkájában igen részletesen leírja — némileg mosakodva — Zichy elítéltetését (7—25. 1.). ö a menlevél szövegét lényegileg Szeremleivel egyezően közli, s nem ír arról, hogy a menlevélben lett volna utalás arra hogy Zichy Jellacicék embere lett volna (Görgey a menlevél német eredetijét is közli, i. m. 13. 1. 2. j.). Utal azonban arra, hogy a grófnál 43 darab ellenséges kiáltvány volt. A gróf ugyan azzal védekezett, hogy azokat komornyikja véletlenül csomagolta be, de ez alig volt hihető. (Görgey i. m. 17. 1.) 147 A hadbírósági kihallgatást és az ítéletet közli Andics Erzsébet: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848—49-ben. Budapest, 1952. II. k. 150—154. — Lásd még: A csepeli rögtönítélőszék gr. Zichy Ödön ügyében (név nélkül). Hazánk, 1885. II. köt. 238. — A legrészletesebb leírás Görgey Artúré: i. m. 7—25. — V. ö. még F. E.; Gróf Zichy Pál és Görgey. Pesti Hírlap, 1909. jan. 24. — A volt adminisztrátor testvére, Zichy Edmund, 1849. október 14-én Bécsből elküldte közzétételre az eljárásról maradt dokumentumokat, amit a Pester Zeitung 1849. október 21-i 1104. számában le is közölt: Der Prozess wider den Grafen Eugen Zichy c. alatt. Ugyanitt található a menlevél német szövege is. 148 Boross i. m. 98. 1*» Boross i. m. 100. 150 Görgey i. m. I. 7—25. — V. ö. Mód Aladár: Pártharcok és a kormány politikája 1848—49-ben. Forradalom és szabadságharc 1848—49, Budapest, 1948, 79. — A radikális Madarász József vegyes érzelmekkel írt a kivégzésről: „Én a halálos ítéleteknek, annyinál inkább a katonai önkényes bíráskodásnak ellenese lévén, arra gondoltam futólag, vajon Görgey nem ez által kívánja a közfigyelmet magára vonni?" (Madarász i. m. 164.) L. még Zichyre vonatkozólag a Pesti Hírlap 1848. évi 179. számát! 151 A Zichy-ügynek volt egy sokat tárgyalt, de még nem teljesen felderített epilógusa. Zichy elfogatása után kálózdi kastélyában házkutatást tartottak, s ékszereit, drágaságait az állam részére elkobozták. Az értékekről leltárt is vettek fel, a drágaságokat Pestre szállították. Itt az értékek a Honvédelmi Bizottmány keretében a Madarász László vezette rendőri és postaosztály őrizetébe kerültek. Mikor 1848. év végén az országgyűlés és a Honvédelmi Bizottmány székhelyüket áttették Debrecenbe, a többszöri átrakással járó szállítás alatt az értékeket tartalmazó ládák néhányának pecsétjei megsérültek. A Madarász „rendőrminiszter" szigorú politikai ellenőrzése miatt reá haragvó békepárt — értesülve egyes vagyontárgyak elárverezésének tervéről — támadta az országgyűlésen Madarászt, aki kijelentette, hogy „a javak egy része, mely arannyal is volt vegyítve, a Honvédelmi Bizottmány rendeletéből be van olvasztva s alapját képezi a fedezeti banknak, a többi drágaság viszont el van raktározva és le van pecsételve". Újabb interpelláció alapján a képviselőház — Madarász kérésére is — megbízta az országos számadásvizsgáló választmányt, vegye számba az ingóságokat. Az 1849. április 5-én beadott jelentés végleges eredményt nem tudott megállapítani, mert az eredeti leltár Budán maradt. Noha kétségtelen, hogy a vágyónké272