A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)
Farkas Gábor: Az élet megindulása, a demokratikus átalakulás kezdete Fejér megyében (1944. december – 1945. június)
tisztifőorvos sürgetéseire. A megye területén hét vajüzemet létesítettek, amelyek a szovjet hadsereg ellátására dolgoztak, de a tej nagyrészét a fővárosba szállították. Tovább burjánzott a feketekereskedelem is, amelyet megakadályozni semmiféle eszközzel nem lehetett. A kormánybiztos egy jelentésében megjegyzi, hogy tudomása van arról, hogy a vasútvonalak mentén lévő falvakból kisebb mennyiségben több tonna élelmiszer szivárog fel a fővárosba. Ugyanakkor sok falu nem volt képes részt venni az állat — terménycsere akcióban, mivel sem 1945 nyarán, sem pedig az őszi termények betakarítása után nem rendelkeztek elegendő készlettel. 1945 végén a vármegye vezetői jól látták, hogy a későbbiekben közellátási szempontból még nagyobb nehézségek is előfordulhatnak. Így azzal számoltak, hogy az esetlegesen be nem jelentett, de hatóságilag felderített terménykészletek lefoglalásával, a fejadagok leszállításával sikerül a vármegye ellátatlanjait a következő év aratásáig eltartani. A fegyverszüneti feltételek értelmében a szovjet hadsereg részére további 2 ezer tonna zöldség és gyümölcs, 110 tonna árpakása, 500 tonna élősúlyú állat, (kb. 1450 db szarvasmarha) beszolgáltatását kellett soronkívül biztosítani. A lakosság gabonaszükségletét ekkor már havi 5 kg-os fejadagokban számolták, de így is 550 tonnára lett volna szükség. 1945. június elején azonban csak 400 tonna gabona állott a közellátás rendelkezésére. „Attól félek, ha további élelmiszereket leadunk, a város és a vármegye éhínségnek néz elébe" írta a főispán. Ezért kérte a minisztert, hogy a vármegyét további beszolgáltatásra ne kötelezze, „mert annak — anélkül, hogy a lakosság ellátását a legsúlyosabb veszélynek ne tennénk ki — úgysem tudunk eleget tenni." 1945. június 14-én a főispán és egyben közellátási kormánybiztos ismételten jelentést tett a miniszternek Székesfehérvár és Fejér vármegye köztudomásúan alacsony közellátottsági szintjéről. Leírja, hogy az állataitól és csaknem minden terményétől megfosztott lakosságnak lehetőséget kellene adni a talpraálláshoz, amely azután maga után vonná az ipar és kereskedelem fejlődését. Ekkor azonban a földműves lakosság gazdasági emelkedésére nem volt meg a lehetőség. Vontatottan és sok esetben a hatóságok által kényszerítve történt meg a kötelező terménybeszolgáltatás 1945. aratása után is. Nagy elmaradás mutatkozott a székesfehérvári járás községeiben, amelyet azzal magyaráztak, hogy kivétel nélkül minden falu tönkrement a hadiesemények idején. A terménybeadást egyedül a sárbogárdi járás községei tudták csak hiánytalanul teljesíteni. 79 A csepeli gyárak üzemi bizottságai május elején az élelmiszerbeszerző szövetkezetek révén a Fejér megyei falvaknak csereárut ajánlottak fel, Székesfehérvárnak a termelés megindításához vasárut, mezőgazdasági gépeket, kocsisínt, patkószeget. 80 A székesfehérvári, sárbogárdi, váli és adonyi járások szőlősgazdái katasztrális holdanként 2 kg rézgálicot kaptak. 81
