A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)
Borus József: Fejér megye felszabadítása, 1944. december 2 – 1945. március 23. I.
szerint szükség lett volna arra, hogy a hadosztály Kurd—Mekényes térségéből előbb kelet-délkeleti irányba támadjon Tevéinek, innen délkeleti irányba Bonyhádra. Ezzel gondolták megállítani a szovjet csapatok támadását, amely a magyar folyamőrdandár veresége után tovább folytatódott északra. 22 A hadosztálynak a Siótól déli irányba még újabb 50 km-es utat kellett volna megtennie, hogy elérje a kii elölt körletet. Me^erősí^ül a német főparancsnokság a hadosztálynak alárendelte a 325. rohamlöveg-dandárt és az 503. nehéz-páncélososztályt. 23 A december 1-ére forduló éjszakán a hadosztály néhány alakulata Pincehelyen át elérte a Hőgyésztől délre fekvő térséget. A délelőtt folyamán a hadosztály itt kerül harcba szovjet csapatokkal, közben más szovjet alakulatok Kölesden át észak felé nyomulnak előre. Délután a hadosztály egyik páncélgránátos-ezredét szovjet T 34-es, 85 mm-es ágyúval felszerelt harckocsik visszaszorítják. 24 December 2-ára az elszigetelten harcoló 23. német páncéloshadosztály a Pincehely—Rácegres-puszta vonalra szorult vissza, majd újabb, december 3-án ismétlődő szovjet sikerek után a Pincehely— Tolnanémedi közötti dombokra. Délután 17 órakor a németek felrobbantják Pincehelynél a Kapós hídját, a hadosztály főerői visszavonulnak Simontornyára, kisebb részük másnap még megpróbálja tartani Tolnanémedit, de estére már felszabadul Ozora is, — így a páncéloshadosztály a Sió-vonalán próbálkozik ellenállási vonal kiépítésével. 25 A 23. német páncéloshadosztály tevékenységének színhelyétől keletre nem volt más német alakulat, egészen a Dunáig.-Ezért sikerült a szovjet csapatoknak Kölesden át a már említett előnyomulás, mert itt szétugrasztották a magyar 20. gyaloghadosztály balszárnyát, és még december 1-én elérték Varsádot. Még tovább keletre, a Szekszárdtól észak felé nyomuló szovjet erők a magyar folyamőrdandár szétverése után egyesültek a Gerjennél és Úszódnál a Dunán átkelt alakulatokkal, és elérték a Kajdacs—Földes—Paks vonalat. 26 Ennél is nagyobb veszélyt jelentett a német—magyar védelem számára a 4. gárdahadsereg erőinek a december l-re forduló éjszakán Madocsánál végrehajtott átkelése. Itt a 23. magyar hadosztály védett, de sem egy szovjet zászlóaljnak az éj folyamán történt átkelését, sem a hídfőnek a reggeli óráktól mesterséges köd leple alatt folytatott kiszélesítését nem tudta megakadályozni. Madocsánál, majd Ordasnál szakadatlanul özönlöttek a szovjet csapatok a Duna nyugati partjára, és Paksnál egyesülve a hadsereg dél felől érkező részeivel, a nap folyamán birtokukba vették a Dunakömlődtől Bölcske déli széléig terjedő terepszakaszt. Az itt védekezni próbált magyar csapatok sorsáról ezt olvassuk a német hadműveleti naplóban; ,,A 23. magyar gyaloghadosztály gyengébb részeit (200 embert) és egy üteget Előszállásnál (Dunaföldvártól 7 km-re észak-nyugatra) fogták fel. A hadosztály zömének hollétéről ezidőszerint semmi sem ismeretes." 27 A „Dél Hadseregcsoport" hadműveleti naplója a „3. Ukrán Front" december 1-i sikereiért természetesen a magyarokat teszi felelőssé, mivel „összeomlottak". A német hadvezetés főgondját a
