A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)
Borus József: Fejér megye felszabadítása, 1944. december 2 – 1945. március 23. I.
támadást Székesfehérvártól északra. Ezzel a szovjet hadvezetést arra kényszerítik, hogy más arcvonalszakaszról vonjon el csapatokat. Ellenkező esetben az összes szovjet erőt a IV. SS-páncéloshadtest vagy Budapest ellen vetnék be. Támadni kell Szentendre irányában is, továbbá a Dunától északra. Magyar huszároknak és német alakulatoknak pedig a Vértes-hegységben kell támadásokat kezdeni. Erről a tervről v. Grolman 18.05-kor telefonon tájékoztatja v. Bonin ezredest, v. Grolman szerint azért szükséges az időközben megalakult I. lovashadtest szakaszán, Székesfehérvártól északra folytatni a támadást, mert a szovjet-hadvezetés eddig 60—80 harckocsit irányított erre a területre, és Bicskétől is erőket vezényelt ide. Bonin erre megkérdezi, hogy a szovjet erők elvonása Bicske térségéből segít-e a IV. SS-páncéloshadtestnek a továbbjutásban, de v. Grolman erre tagadó választ ad. Legfeljebb a Wiking egyik ezredét lehet szabaddá tenni, még északabbra indítandó támadáshoz. 13 " Január 9-én a Székesfehérvártól északra levő térségben már nemcsak a németek támadtak, hanem a szovjet csapatok is. A 3. német páncéloshadosztály 23. pánoéloshadosztályhoz beosztott harccsoportja Sárkeresztestől keletre éppen megindul délkeleti irányba, amikor Zámolyból mintegy 80 szovjet harckocsi támad Gyula-major és Sárkeresztes felé. A szovjet 63. páncélos dandárnak ez a támadása kiveti állásaiból az e térségben levő német páncélgránátos zászlóaljat. A 3. német hadosztály harckocsijai és a Sherman típusú, az USA által szállított szovjet harckocsik között heves, jóformán egész napon át tartó ütközet bontakozik ki. A szovjet csapatoknak először sikerül elfoglalni a Zámolytól 3 km-re délnyugatra levő tanyát és Borbála-pusztát, sőt benyomulnak Sárkeresztesre is. A nap folyamán a németek azonban visszaszorítják őket, s nem tud több sikert elérni a Zámolyból és a helységtől északra támadó szovjet gyalogság sem. Támadnak a szovjet csapatok Csákberény felől is, megközelítik Sőrédet, de itt is visszaverik őket. E térségtől északra, Mór és Kecskéd között a német és magyarcsapatok kezdenek támadást, keleti és délkeleti irányba. Kisebb előnyomulás után a támadás az erdőszélen elakad. A IV. SS-páncéloshadtest ezen a napon már csak védekezni tud, támadni nem. A „Dél Hadseregcsoport" főparancsnoksága ismételten javasolja az OKH-nak: engedélyezze a budapesti csapatok kitörését északnyugat felé. Az OKH korábban Hitlerre hivatkozva tagadja meg az engedélyt, most pedig Guderian vezérezredes közli a „Dél Hadseregcsoporttal": Hitler a kitörés helyett azt mérlegeli, hogy „a Székesfehérvártól délnyugatra levő térségből induljon egy új, összefogott támadás, melyet a Velencei-tótól délre kell vezetni". Wöhler nyomban azt válaszolja, hogy a budapesti csapatok egyre jobban felmorzsolódnak, és egy ilyen támadáshoz ismét hosszabb időre van szükség. Guderian szerint is kérdéses, hogy tudják-e tartani addig Budapestet. Az esti órákban folytatott beszélgetés végén Guderian közli: a hadseregcsoport készüljön fel a IV. SS-páncéloshadtest délre való átcsoportosításához. A támadást annyira délen kell kezdeni, olyan
