A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Politikai küzdelmek Fejér megyében a második világháború idején

helyeket jelöljön ki. Irányelvül annyit szabott meg, hogy ezekről a törvényhatóságok első tisztviselői — az alispán, polgármester — gondoskodjanak, és saját megyéik északi felében jelöljék ki a gyülekezőhelyeket. Azt is tudomásukra hozta az illetékeseknek, hogy vasúti szállítóeszköz rendelkezésre nem áll, így a járási főszolgabírók kötelesek arról gondoskodni, hogy az anyagi kiürítés során megfelelő fogatolt járművek álljanak rendelkezésre. Tehát a kormánybiztos egyenesen megtiltja, hogy motorizált járműveket vegyenek igénybe, mivel ezekre a katonai szállításoknál, a Németországba elszállítandó termények esetében van szükség. Most sem szólt arról, hogy a személyi kiürítés esetén milyen járműveket kíván igénybe venni. Csupán az anyagi erők mentése volt a fontos a kormánybiztos számára. Természetesen ez esetben is az értékes géppark, a textil, bőr, élelem, valamint más közszükségleti cikkek, orvosi felszerelések megmentését szorgalmazták. A december 5-i kiürítési rendelkezésben Sellyey hadműveleti kormánybiztos nem jelölte meg konkrétan a gyülekezőhelyeket, felvevőterületeket. 1944. december 18-án Komáromból kelt levelében arról értesítette a móri főszolgabírót, hogy a székesfehérvári járás lakosságának felvevő területéül az érsekújvári és a verebélyi járás községeit jelölte ki az elhelyezési kormánybiztos. A menekülést pedig Mór, Kisbér, Nagyigmánd, Komárom, Érsekújvár, Zsitvafödémes, Verebély útvonalon kívánta lebonyolítani. Ugyancsak itt említi meg, hogy a balatonfüredi járás egészét, a veszprémi járás déli részén fekvő községeket a somorjai járásba rendelik, amelyhez Zirc, Bakonyszentkirály, Bakonypeterd, Győrszentmárton, Győr, Medve, Bő, Süly és Somorja útvonalon keresztül kívánták a polgári lakosságot szállítani. A tapolcai járás lakóinak a dunaszerdahelyi járást jelölték meg felvevő területéül. Az átvonulást Devecser, Pápa, Tét, Győr, Medve településeken keresztül óhajtotta lebonyolítani.

83 Az ipari üzemek, bányák és gyárak felszerelését a kormányzat Németországba akarta szállíttatni. Erre azonban sem jármű nem volt elégséges, de nem kívánták az országhatáron túlra kivinni a gépi felszerelést a részvénytársaságok sem. Abban még egyetértettek, hogy az egyes üzemeket korábban a bombatámadások miatt is decentralizálni kell; azaz részlegenként helyezzék el őket Székesfehérvár több pontján vagy akár a környező falvakban, uradalmak majorjaiban. Csak felsőbb katonai utasításra voltak hajlandók beleegyezésüket adni abba is, hogy a front közeledésére az üzemeket az ország nyugati részeibe telepítsék. A részvénytársaságok érdekeit a helyi üzemek vezetői meg is próbálták érvényesíteni, bár ezek a hadsereg vezetői és a nyilas párt exponenseinek ellenállásával találkozott. A Kisgyón—Bakonyvidéki Egyesült Kőszénbánya Részvénytársaság 1944 őszén arra utasította a kisgyóni bánya vezetőjét: minden erejét vesse latba annak érdekében, hogy a felszerelést megmenthesse és őrizze meg a bányát addig, amíg a termelést újra meg lehet kezdeni. A bánya vezetője 1944 márciusa óta a német megszállást követően tett is intézkedéseket a vagyon megmentésére, és az átmentés gondolata hónapokon át foglalkoztatta. Így nem érte