Evangéliumi Hírnök, 2001 (93. évfolyam, 1-12. szám)
2001-10-01 / 10. szám
2001. október 5. oldal GYERMEKTABOROZAS RÁMÁBAN Nagy öröme volt a Torontói gyülekezet gyermekeinek és fiataljainak, hiszen augusztus első teljes hetében gyermek és ifjúsági tábort rendeztünk a Rámái táborban. Több év szünet után került újra megrendezésre a tábor, azonban annyi örömet adott, hogy ezek után reméljük, minden évben újra benépesül gyerekekkel és fiatalokkal a tábor. Az előkészületek után három csoportban foglalkoztunk a táborozókkal. A legkisebbek Oláhné Szilágyi Márta ve-A legkisebbek csoportja zetésével gyűltek össze minden nap. Az ő helyük az új épület volt, ott volt a szállásuk és a foglalkozásokat is ott tartották. Csodálatos volt látni amikor reggelente énekszóval mosolyogva jöttek reggelizni. Egész héten sokat dolgoztak, rajzoltak, színeztek, énekeket tanultak és bibliai történeteket hallgattak meg. A középső csoporttal Dán Annamária foglalkozott. Ok az ebédlőben rendezték be a főhadiszállásukat. Vígan énekeltek és oldották meg az előre elkészített feladatokat. Sokszor késő estébe nyúló beszélgetések alakultak ki, amiben sokat nyíltak egymás felé, és az Istenbe vetett hitük is sokat erősödött. Az ifjúsági csoporttal én foglalkozhattam a hét folyamán. A legnagyobb örömet a közös igetanulmányozások és együtt imádkozások jelentették. Naponta kétszer voltak igei foglalkozásaink amikor volt lehetőség a kérdések megbeszélésére is. Természetesen sok közös foglalkozás is volt. Nagyon hálásak vagyunk Istennek, hogy igazi forró nyári időt adott erre a hétre. Minden nap 3-4 órát töltöttünk a vízben, ahol sokat játszottunk kicsik és nagyok együtt. Különleges alkalom volt amikor horgászni mentünk. Majdnem annyi halat fogtunk, mint a tanítványok, csak ezek kisebbek voltak. A vízi játékok mellett sokat kosárlabdáztunk és röplabdáztunk. Az egyik este egy igazi profi kosárlabdás tanított bennünket, nagy élmény volt a találkozás egy ilyen magas emberrel, hiszen több mint 220 centi magas volt a vendégünk. Sok egyéb módon is épülhetett a közösségünk egymással, hiszen az étkezések előkészítésében és a rendtételben is részt vett mindenki. Visszagondolva a hétre nagy hála van a szívünkben, hogy Isten szeretetét érezhettük minden területen. Hisszük, hogy a táborozok szívükben forgatják mindazt, amit megtanultak az egy hét alatt. Azzal zártuk be a hetet, hogy megbeszéltük, hogy jövő nyáron újra együtt leszünk, reméljük még sokkal többen is. Dán László Új vezetők az IFI szövetségben Az ifjúsági szövetség a májusi Clevelandi konferencián megtartotta a tisztségviselők választását. Bár nagyon szerettük volna, hogy Kulcsár Attila testvér végezze tovább ezt a munkát, de költözése és tanulmányai megkezdése miatt ez nem volt lehetséges. Az elmúlt időszakban nagyon áldott munkát végzett a fiatalok között amiben segítségül volt számára Dr Haraszti Leland testvér aki az alelnöki szolgálatot végezte az elmúlt években. A fiatalok jelölése majd a választás után az új vezetők a következők lettek. Az Észak Amerikai Magyar Baptista Ifjúsági Szövetség elnöke: Dán László testvér aki a Torontói Gyülekezet lelkipásztora. A Szövetség alelnöke: Bántó Attila testvér a Clevelandi Bethania gyülekezet tagja. A leköszönő testvéreknek hálásak vagyunk az elvégzett munkájukért, az újonnan szolgálatba lépő testvérekre pedig Isten áldását kívánjuk. Dr. Haraszti Leland, Dán László, Bántó Attila, Kulcsár Attila és Szűcs Sándor, az erdélyi fiatalok elnöke Veress Barnabás temetése a Hargitai Táborban 2001. július 22.-én, vasárnap temetésre gyűltünk össze a Hargitai Táborban: Veress Barnabás, id. Veress Ernő és Anna negyedik gyermeke, 21 éves korában elköltözött a mennyországba. Barnabás már gyermekkora óta olyan betegségben szenvedett, mely őt később mozgássérültté tette. Izomsorvadása tolókocsiba kényszerítette. Ugyancsak gyermekkorában fogadta el az Ur Jézust, így betegsége és hite párhuzamosan fejlődött ki. Emberileg nézve gyógyíthatatlan betegségét mindannyiunk számára példás hittel és türelemmel viselte. Betegsége ellenére szívén viselte és aktívan felkarolta a mozgássérültek ügyét, táboroztatásukat és a közöttük végzett lelki munkát. így jött létre a Barnabás Alapítvány és épült fel a Barnabás Ház a Hargitai Táborban. Ezenkívül a missziót és a gyülekezet-plántálást is támogatta. Imáival és anyagi támogatásával jelentősen hozzájárult a Csíkszeredái gyülekezet megalakulásához. (...) Tizenegy éven át nem tudott járni. Az utolsó két évben már étkezni sem tudott önállóan. Testi ereje egyre fogyott, elfogyott, de lelkileg erősödött. Isten szemünk előtt érlelte, csiszolta, készítette, elkészítette a mennyország számára.... 2001. július 20-án éjjel kérésére édesanyja a 20. zsoltárt olvasta el, és együtt imádkoztak. Majd Ady papa volt mellette, hogy segítsen neki. Prédikációt és énekeket hallgatott. Három óra után én mentem ágyához. Láttam, hogy hevesen ver a szíve, és nehezen lélegzik. Kérdeztem: Hol fáj, Barnabás? Nem fáj már sehol, csak nem tudok aludni. Még egyszer elolvastam a 20. zsoltárt, és kérdeztem: Van-e valami kívánságod? Csak az, hogy tudjak pihenni. Letérdeltem, és kértem az Urat, teljesítse a kívánságát. Fogtam a kezét. Egy rövid időre elaludt. Majd kinyitotta a szemét, és azt mondta: Milyen jó volt, de most újra nehéz. Fiam, csak egy kevés idő, és jön érted az Űr Jézus. Nem vagyok méltó - mondta, az Úr Jézusnak legyen dicsőség, Neki adom a lelkemet. Neki! Neki! Neki! A földi élet már nem érdekel! Nem! Nem! Nem! Megyek Uram! Igen! Igen! Igen! És ezzel elaludt, szíve megszűnt dobogni. Bement a nyitott ajtón a mennyországba. Ott fogunk vele találkozni. Szép volt az élete. Szép volt a halála. Áldott az emléke.” (...) Temetésén az igét Dr. Simon József lelkipásztora hirdette, 2Kor 4,13-18 alapján. Szolgáltak még: Id. Veres Ernő, a gyászoló édesapa, Iván Imre Balatonszemesről, Borzási Gyula brassói és Kövendi Levente Csíkszeredái lelkipásztor. Borzási Gyula (részletek)
