Evangéliumi Hírnök, 1974 (66. évfolyam, 1-24. szám)
1974-10-01 / 19. szám
1974. október 1. EVANGÉLIUMI HÍBNÖK 5. oldal Üdvözlések a kispesti baptista imaház kapujánál. Balról: Oláh Sándor, Huszár Mihályné; jobb oldalon: Nagy A kispesti imaház belseje. József és Tóth Gyuláné. lom főképpen a szabadegyházakat érinti. Csodálatos módon azonban biblia és vallásoktatás van — a gyülekezetekben és a családokban. Az "oktatás” eredményéről az tesz bizonyságot, hogy az ifjúság nagy számmal jelenik meg a gyülekezetekben. Nincs nyilvános evangélizáció. Ebben a tekintetben az óhazai baptisták engedelmeskednek az államnak. Nincs ún. tömeg evangélizálás. A hívők azonban engedelmeskednek az újszövetségi parancsnak is: személyes bizonyságtételt végeznek. Ki gondolta volna, hogy a vallás nélküli marxista kormány fogja rávezetni a baptistákat arra, hogy újtestamentumi kötelességüket gyakorolják? Egy másik hajtása az ellenőrző rendszernek az, hogy az egyházi vezetőket az állam nem feltétlenül a hitbeli kiválóság és a feddhetetlen erkölcsi élet alapján választja ki. Ilyen választékosságot vallást nem értékelő államtól nem is lehet remélni. (Eszünkbe jut a római egyházban egykor dívó simonia.* Ott sem a hit és az erkölcs számított.) Ennél a pontnál vigyázni kell. Könnyen téves megállapításra juthatunk személyekről való véleményezésünkben. Az óhazai baptisták élén álló vezetők túlnyomó többsége régi, kipróbált hivő, akik bármilyen rendszerben vezető szerepet töltenének be. Magyarországon való tartóz*Magas egyházi tisztségek pénzért való árusítása. kodásom alatt minden vezető testvérrel szoros lelki kapcsolatot tartottam. Szeretetüket és az Űr ügyéhez való hűségüket valódinak találtam. Természetesen, ha valaki polyvát keres, a legjobban megrostált búzában is fog találni. Politika és képmutatás található a nyugati egyházi rendszerben is. Az egyházak állami ellenőrzése bár láthatatlan, mégis hatásos. Hatásos, de lelki szempontból nem okvetlenül káros. Az állam az egyházügyi hivatal útján s ez utóbbi a püspökök és egyházvezetőkön keresztül le a lelkészekig kézben tartja az egyházak szervezeti ügyeit. Ezt az óhazában mindenki tudja, bár nem sok szó esik róla. Az is természetes velejárója a rendszernek, hogy a vezetők érzik, hogy az államhatalom mögöttük van. Ez az érzés próbára teszi egyik-másik vezető gondolkodását és egyéniségét. A hatalom minden korban könnyen a fejbe szállt. Azt azonban tárgyilagosan meg lehet állapítani — sok, sok elmondott történetből —, hogy ha valamelyik egyházfő túlságos mértékben a maga előnyére használja ki a hatalmat, azt az állam leváltja. A kormány azt is tudja, hogy az ilyen emberek a szociálista állam képét rontják. Hangoztatják otthon, hogy a szociálista állam a vallásfelekezeteket egyenrangúvá tette: nincs többé "bevett”, "elismert”, és "megtűrt” egyház. Ez így van Magyarországon. A régi megkülönböztetésből azonban mégis megmaradt egy rejtett gyökér. A baptista felekezet a legnépesebb volt "elismert” vallás. De a baptista egyház elnökével az egyházügyi hivatal nem áll olyan közvetlen kapcsolatban, mint a katolikus, vagy protestáns egyházak vezető püspökeivel. A "teljes egyenlőség” elvén itt mintha csorba lenne. Említettük, hogy az állami hatalom keze leér a lelkészekig. Ott azonban megáll. A lelkekhez nem érhet. A hívőt, az embert próbára tehetik, fegyelmezhetik, de a hitet nem érinthetik. Ebben a tényben rejlik a keresztyének ereje. __________(Folytatjuk.)__________ Szent Ferenc így imádkozott: „XJram, engedd, hogy ahol békétlenség van — oda békességet, ahol harag — megbocsátást, ahol gyűlölet — szeretetet, ahol betegség — gyógyulást, ahol hitetlenség — hitet vihessek. Ne engedd, hogy azt óhajtsam, hogy engem szeressenek, hanem hogy én szeressek másokat; nem azt, hogy engem szolgáljanak, hanem, hogy én szolgáljak ...« Mormon membership reached a record 3.32 million last year, an increase of nearly 84,000. President Spencer W. Kimball said 17,500 full-time missionaries now serve the church. A new poll shows that religion is of decreasing importance to American youth. Pollster Daniel Yankelovich surveyed 3,522 youths between 16 and 25 and found only 28 per cent of college students and 42 per cent of non-college youths find religion very important. The figures are down from 38 per cent and 64 per cent in 1 969.
