Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1925-04-26 / 16. szám

1926

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

5

Sajtó és skandalum.

Az utolsó hetekben a magyar sajtó annyi büzhödt szennyvizet zuditott az olvasóközönség nyakába, hogy már maguk az ujságok^is 'megundorodtak tőle. Öszintén-e, vagy csak a forma kedvéért, azt nehéz eldönteni. Nagyobbrészt valószínűleg csak a forma kedvéért, mert azóta is vigan teregetik a társadalom lezüllött alakjainak bomlási termékeit, mióta vissza kellett szippantanak mindazt, amit egy öreg emberre rákentek.

Nem mintha csak a lapokat tennénk felelőssé a riport gyalázatosságaiért. A felelősség ugyanolyan mértékben az olvasó közönségé is. Azé az olvasó közönségé, amelynek kegyeit és támogatását a sajtó lutrival és latrinával hajszolja, mert hiszen abból a támogatásból él. És úgy látszik a közönség gyomra nemcsak hogy beveszi, hanem élvezi is az élet pöcegödréből kihalászott falatokat.

Lehet, hogy a lapok egy része s a hírlapírók egy része örömest visszatartaná magát a pornográfiától és a panoptikumhősök aljas cselekedeteinek megörökítésétől s ezek a lapok szívesen lépnének ebben a tekintetben valamilyen megállapodásra, amely szerint a hasábos cikkek nem céda fehérnépeknek és nem monoklis jasszoknak járnának ki s a becsületes munkást nem öntenék le a szatírának és léha élcnek levével; de a hirlapirás terén is nagy a verseny s ha az egyik a malac- ságokkal meghódítja az előfizetők tisztes táborát, a másiknak disznóságokkal kell ugyanazt a tisztes tábort legalább részben visszahódítani.

Lehetetlenség tehát, hogy a lapok között a legjobb akarat mellett is megegyezés jöjjön létre abban a tekintetben, hogy ezentúl a közvélemény irányítóihoz illő felelősségérzettel és tisztességtudással fognak imi. Azonban van még egy másik megoldási lehetőség is, amire sokan nem gondolnak, talán még az illetékes faktorok közül sem. Ez a lehetőség az a felhatalmazás, amelyet a kormány a szanálás érdekében nyert. Nem tudjuk ugyan, hogy kinek a resszortjába tartozik az erkölcsi szanálás, amelyre égető szükség van ;'azt azonban tudjuk, hogy a magyar hírlapirodalmat a pornográfiái jellegtől csak rendelet vagy törvény utján lehet megfosztani.

Már előre halljuk azt a sivitást, mely a zsur- nálok berkeiben és mocsaraiban felhangzik a sajtó- szabadság nevében a kormánynak esetleges rendeleté vagy a nemzetgyűlés által esetleg hozott törvény ellen De az a hires sajtószabadság nem a mostani degenerált generációnak való. Azok az újságírók úgysem azt Írják, amit akarnak, s nem úgy, ahogyan akarják, hanem azt és úgy, amit és ahogyarf a gazdáik parancsolják. Nem baj, ha a gazdáiknak is lesz gazdája. A tisztességtudóbbja még örülni fog, hogy nem kell a csatornapiszokban vájkálnia a szabadság’ nevében.

De csodálkoznunk kell mégis azon, hogy a közönség és főleg a keresztyén egyházak és keresztyén társadalmi egyesületek nem foglalnak erélyesebb állást, az iskolákkal és a pedagógusokkal együtt nem lépnek akcióba a sajtónak, sápnak és

skandalumnak szövetsége ellen. Igaz, hogy ezen egyházaknak és egyesületeknek legjobb erőit lefoglalja jelenleg a felebaráti szeretet leküzdésére megszervezett keresztyén agitáció, de szabad óráikban ezek a Góliátok feccsenthetnének gyűlöletük mérgéből néhány cseppet a perverz és pornográf sajtó daliáira is.

Mert az orvosság tekintetében lehetnek nézet- eltérések. Magyarok lévén, lehetetlen, hogy ne legyenek nézeteltérések. De talán valamennyien megegyezünk abban a véleményben, hogy a sajtó gyalázatos riportjainak meg van a maguk hatása az újságolvasó publikum erkölcsi értékstandardjának kialakulására. Ma már elmúlt az az idő, amikor azt mondhattuk, hogy a gyermek jó kezekben van odahaza. Ma már a gyermekek a családi asztalhoz könyökölve olvassák életismeretük bővitése céljából azokat a kéjgyilkossági körülményeket, amelyekkel a családi zsurnál a rendőrség nyomozó munkáját a tényállás kiderítése körül megszokott önzetlenséggel támogatja és előbbreviszi saját önköltségen kiküldött, lehetőleg fürge és élelmes tudósítója által.

A cenzúra a bűnöket nem fogja megszüntetni. De megszünteti az igazi botrányt, a sokkal nagyobb gaztettet, a sajtó hírszolgálatát, amely lelkiismeretlen, erkölcstelen, vagy ostoba szülők pénzén és asszisztenciája mellett mételyezi meg azt a jövő magyar generációt is, amelytől már egyedül várhatunk egy jobb országot.

Luther-Szövetség.

Debrecen. A Farkas Győző lelkész által a debreceni gyülekezet 1924. évi életéről kiadott jelentés a Luthcr-Szövetségi munkáról ezeket Írja:

„Estélyeinken a következő előadóink voltak: Geduly Henrik ev. püspök (Az Isten országa politikája), Győri Lóránt ny. miniszter (Virágvasárnapunk ma), Paulik János lelkész, a MELE elnöke (A sajtó jelentősége), .Czipott Géza szentgothárdi lelkész (Karcolatok a magyar éjszakából), Dr. Galánffy János a Luther-szöv. elnöke, közjegyző (Reformációi emlékbeszéd), Lábossá János vallástanár (Átokbulla). Nagypéntek ünnepén a soproni ev. theol. fakultás hallgatói dr. Deák János egyet, tanár vezetésével szépen sikerült vallásos délutánt rendeztek. A leendő fiatal papi gárda teljesen megnyerte a gyülekezet szerctetét, bizunk benne, hogy rövidesen újból üdvözölhetjük őket körünkben. Végül a lelkész az említetteken kívül svédországi útjáról, a protestantizmus szükségességéről és a 95 tételről tartott előadásokat.

Minden évben emlékistentisztelettel áldozunk az aradi vértanuk, a márciusi nagy nap s az egyházi év utolsó vasárnapján a halottak emlékének.

Október minden vasárnapján a reformációt előkészítő előadást tartottunk, hogy igy is erősítsük az evangélikus öntudatot.

A Luther-szövetség vegyeskara Elefánty Sándor karnagy buzgó közreműködése folytán folyó évben is híven [szolgálta egyházunk életét. A ve-