Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1925-03-01 / 7. szám

4 evangélikusok lapja ÍSfcS kel tanácskoznunk, hogyan védjük meg erősen tá­madott bástyáinkat. Magasan lobognak Róma harci lobogói, a szek­ták meg a kertünk alatt ólálkodnak, bárányt bárány után ragadva el tőlünk. Ismerek egy lelkészt, akit valósággal kedélybeteggé tett a szekta-őrület, amely kedves kis faluján végigsepert. Hol kovácsoljunk fegyvereket a szekták ellen? Hol beszéljük meg az ellenük való védekezés harcmódjait? Én mást nem tudok, mint a leikészi konferenciát, melynek tanács­kozásában a szekta-kérdésnek egy egész napot kel­lene szentelnünk. Arról panaszkodott egy lelkész társam, hogy faluját a szomszédból jött batpisták ki­kezdték és szeretné terjeszkedésüket hathatós bel- missziói munkával, bibliaórákkal megállítani, de nem tudja, miként fogjon a munkához? Mindez természe­tes megoldást találhat egy ellkészi konferencia kere­tében. Budapest már egy Ízben felajánlotta vendégsze­retetét a leikészi konferencia résztvevőinek, a Luther- Otthon igazgatósága olcsó ebédet és vacsorát helye­zett kilátásba. Buzgó híveink ingyen szállás felaján­lásával örvendeztettek meg bennünket. De azért mégis azt tartom, Budapest nem alkalmas ilyen összejöve­telre. Túl sok itt a zaj, túl sok itt a szirén-hang. Az Ur a keresztelés után a pusztába vonult el, Pál da­maszkuszi útja után Arábia csendjét keresi fel. Cse­lekedjünk hozzájuk hasonlóan. Talán akad vidéki na­gyobb gyülekezet, talán több is egy időben, ahol 30 40 lelkészt 3 éjszakára szívesen látnának. Dunántúli testvéreinket az ut hosszúsága bizonyára nem fogja visszatartani, ha meggondolják, hogy a júniusi Pécs városában összehívandó leikészi konferencia szintén egyetemes jellegű kíván lenni, ahol a távolság problé­mája a tiszaiaknak fog egy kis gondot okozni. A M. E. L. E. múlt évi közgyűlése határozati lag kimondta egy téli leikészi konferencia megtartásá­nak szükségességét, püspökeink ismételten reámu­tattak ennek nagy horderejére, az Evangélikusok Lapjának szerkesztője vezércikkében a leikészi kon­ferenciát legsürgősebb teendőink közé sorolta, indul­jon meg azért az előkészítés. Tisztelettel kérem azért a Mele nagyérdemű elnökét Paulik Jánost mindazok nevében, akik a fenti határozat meghozatalában résztvettünk, hívja össze mielőbb a konferenciát. Esz­közölje ki a résztvevők számára a kedvezményes vasúti jegyet, állítsa össze a konferencia pTOgramm- ját, vegye kezébe, mint legilletékesebb ezt a szent ügyet, mindnyájunk hálája lesz fáradozásának ju­talma. Forrong köröttünk a világ', inog-reng Sionunk fala, felelősséggel tartozunk majd a mostani válsá­gos időért az utókornak, ha mindent megtettünk-e, amit megtehettünk? és számot fogunk adni Annak, akinek szőlőjébe elhivattunk, vigyázzunk azért a nyájra, amelvben őrállókká tett bennünket a Szent Lélek.“ *) 1)r. Varsányi Mátyás. *) Fenti sorokhoz csak annyi megjegyzésünk van. hogy a bányakerület főt. Püspökének meg van a maga lelkészeivel tartandó konferenciának programmja. Minden régi előfizető szerezzen egy újat Jókai-ünnep a Deák-téri evangélikus iskolákban Meghitt, bájos ünnepély keretében emlékezett meg a Deák-téri elemi és polgári iskola ifjúsága és tantestülete Jókai Mórról, születésének századik év­fordulója alkalmából. Délelőtt az elemi iskola, dél­után a polgári leányiskola rendezte Jókai-ünnepelyét. Az elemi iskola növendékei előtt Lahmann György ismertette Jókai életét és működésének jelentőségét, Kimutat via arra a kapcsolatra, amely a gyermekvilág' és Jókai mesevilága között fennáll. „Jókai a mese­mondás felkent fejedelme volt — úgymond — és igy kedves gyermekeim közel állott lelkületével tihozzá­tok, mert ti szeretitek a mesét és igy szükségszerű az, hogy szeressétek a mesemondó Jókait s ha még nem imernétek, igyekezzetek öt megismerni, kincseit magatokba szedni, hogy általa gazdagodjatok.“ Egy­ben hangsúlyozta azt a gondolatot, azt az igazságot, hogy abban a világban, amelyet Jókai alkotott mese- .'Zövő és képzelő erejével, Magyarország mindenkor egész es sértetlen marad, mert Jókai Nagymagyaror- szágát „sem szuronnyal, sem karddal — meghódítani nem lehet, csak szellemi felsőbbséggel, ami pedig el­lenségeinknél nincs meg“. A délutáni ünnepélyen Mikolik Kálmán igaz­gató szólott növendékeihez néhány meleghangú mon- (latban megemlékezve Jókai jóságáról és szeretetéről. amellyel az ifjúságot szivébe zárta. Ez a szeretet ajándékozta meg a magyar ifjúságot, annyi szép, annyi kedves és maradandó értékű ideállal. Legdrá­gább azonban, amivel Jókai mindannyiunkat meg­ajándékozott — fejezte be a kedves és megkapó be­szédét az igazgató — a hazának lángoló szeretete. Ez a szeretet izzik minden müvében és ez a haza- szeretet kell hogy hasson mindegyikünkben, mert csakis Jókai nemes és égő honszerelmével tudjuk visszaállítani s megépíteni a hatalmas, boldog Nagy- magyarországot. Mindkét beszédet a megértésnek, a lelkesedés­nek és boldog bizakodásnak tapsvihara fogadta. Ami azonban mindkét ünnepséget igazán széppé, bensőségessé, meleggé és felejthetetlenné avatta, az az ifjúságnak bálaáldozása volt Jókai emlékének. Két élőképben szólaltatták meg a leányok a derüsarcu mesemondót. Az egyikben azt a megható mesét mondotta el az öreganyó a köréje sereglett gyermekeknek, amelyben az özvegy csizmadiamester nem tud megválni egyik gyermekétől sem, még a leg csábítóbb ígéretre sem. (Melyiket a kilenc közül?) A másik élőkép, „Jókai-rajongók“ címmel, azt a hatást mutatta be, amelyet Jókai regényei, a regé­nyek hősei és hősnői a nemesen érző és fogékony- lelkű leányokra minden időben tettek. S itt nem mu­laszthatom el azt az alkalmat, hogy a legnagyobb elismerés hangján szóljál-: mind a szereplőkről, mind pedig azokról, akik fáradságot nem ismerve az anyai szeretet és türelem segítségével tanítványaikkal oly szépet és élismerésreméltót tudnak müveltetni. A leányok kedves és ügyes játéka közben Jókai eszményképeinek mesevilágának igéző világa ejtette hatalmába a hallgatóság lelkét és minden bizonnyal átélte mindenki azokat az álomlátásokat, amelyek Jókai regényeinek olvasásakor minden ifjúi lelket oly boldoggá, bizakodóvá és nemessé tettek és tesznek ma is. És azután az a vágy erősödött meg, az az akarat szilárdult meg a lelkekben a Jókai-rajongók lelkesedése nyomán, hogy mindaddig, mig ismét ném­áim odoshatunk nyugodtan és békésen Jókai Nagy­

Next

/
Oldalképek
Tartalom