Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1924-09-21 / 29. szám
EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1924 ;í m „Egyházi zenénk“ (Irta: Zalánfy Aladár, zeneakadémiai tanár, a Budapest- Deáktéri ev. templom főorgonistája.) Ily cimmel az Evangélikusok Lapja f. évi junius 22— 29. számában c;kk jelent meg, melyben, .sok alapelvi tévedés van, azért kérem hát a cikkiró urat, ne vegye tőlem rossz né'ren, ha egy-két téves megállapítására a zeneelméleti, zene.történelmi és zeneesztétikai szakszerűség hármas reilektorával egy kis világosságot vetitek. A cikkiró kétségtelenül az egyes verssorok közötti közjátékoknak a hive. Ezen közjátékok favorizálása vonul keresztül az egész cikkein. Ám azonnal kitűnik már a bevezető sorokból, hogy honnan ered a versW-közjátékok- nak emez előszeretete a Cikkírónál. Megmondom nyíltan: a protestáns korái szerkezetének és stílusának teljes félreismeréséből. Mert, nézzük csak, mivel indkolja a verssorközjátékok szükségét: „önmagukban előadva, avagy á capella énekeltetve, az egyes verssorok között természetesen (!?) szünet keletkezik“. Majd később: „Hogy tömegénekléskor, orgonakiséret mellett a verssorok (és versszakok) közötti hézagokat valamivel ki kell tölteni, az bizonyos, s hogy a fekvetartás zeneesztétikailag abszurdum, az is bizonyos.“ Persze, hogy abszurdum! Csakhogy ott van éppen a hiba, hogy miért keletkezik az egyes verssorok között az a bizonyos hézag vagy szünet. Miért? Azért, mert a magyar protestáns orgonisták még mindig nem tudják azt, amit németországi 'kollégáik már régen tudnak, nevezetesen azt, hogy az egyeis verssorok végén lévő úgynevezett fermáták a koráinál valami egészen mást jelentenek, mint más müzenében. T. i. a koráinál a fermata nem jelend a fermátás hang megnyújtását, hanem éppen ellenkezőleg, a fehnátás hang megrövidítését jelzi, még pedig azon célból, hogy az ily megrövidítés által nyert szünetke alatt legyen időnk léjekzetet venni a következő verssor számára. Az igy nyert szünetke tehát csak egy pillanatnyi, egy pillanatka idő pedig édels-kevés arra, hogy azalatt egy közjátékot eljátszhatnak. Szóval zenei előadásbeli szabály, hogy a koráinak egészen merev és feszes ritmusban kelő haladnia elejétől végig, minden közbeeső hangnyujtás nélküL Nézzük csak a német szakirodalmat, mit mondanak erről a német protestáns koráltudósok: R. Bethge superintendens: „Der deutsche evangelische Choral, seine Bedelutung für das religiöse Leben, seine Gestaltung in der Gegenwart4 (Kirchenmusikalisches Archiv, Heft 2) cimü könyvének 50—52. lapjain: ........ N un fasst man aber immer noch meist die Fermate auch im Choral lediglich als Zeichen für einen längeren Halt auf, und daraus folgt eine oft ganz falsche Behandlung der Zeilensch'lüssel. Dass sie diesel Bedeutung nicht allein hat, ■zeigt ein Blick z. B. in das Orgelbüchlein Bachs, wo bei allen Zeilen Schlüssen über dem cantus firmus die Fermate steht, ein längerer Halt aber wegen der fortgehenden Bewegung der anderen Stimmein absolut gar nicht möglich ist, wo sie also nur den Zeilenschluss markieren soll. In dieser Bedeutung hatten wir die Fermate beibehalten ... wenn man die musikalische Struktur der Cho- rahnelodien aufmerksam betrachtet und sich durch das Studium der ursprünglichen Formen Gefühl und Blick schärfen lässt. ,so wird man bald fühlen und erkennen, dass bei vielen Zeilenschlüssen der Fortgang der Melodie einen längeren Halt gar nicht duldet... Es empfiehlt sich, um zweifellose Klarheit für die Praxis zu schaffen,... an Stelle der wegfallefnden Fermate die Zeilenschlüsse durch zwei senkrechte Strichelchen (11) markieren... Es steht mir unzweifelhaft fest, dass durch .solche Ausführung der Choralgesamg sowohl an Lebendigkeit wie auch an Ausdruck ungemein gewinnen wird, indem die Melodie viel prägnanter und naturgemässer als ganzes in die Erschein nung tritt. Die Gemelinde wird sich bald an sie gewöhnen, da sie das Naturgemässe herausfühlt... Auch gewinnt man den weiteren Vorteil, dass meistens der Text viel zusammenhangvoller und daher sinngemässer deklamiert wird . . .“ Max Richter kir. szemináriumi zenetanitó „Choralkunde im Dienste des evangelisch-christlichen Lelbens“ (Kirchenmusik Archiv, Heft 13) cimü könyvének 21. lapján ezt mondja a fermátáról: „... So geschah es, dass die Fermaten ungebührlich lange zur Geltung kamen, wodurch unser protestantischer Choral an Kraft und Feuer verlieren musste.“ Hermann Bendix „Zur Thelorie und Praxis des Choralgesanges“ (Kirchenmusik-Archiv, Heft 14) könyvének 30—31. 'lapjain: „— In jedem Falle strebe man im Choralgesange rhytmische Korrektheit an... Die Zeilen- ischlüsse unserer Choräle müssen also bo gebildet werden, dass sie die durch Versmass und Taktart bestimmte rhyt- mische Gesetzmässigkeit nicht durchbrechen.“ Der Albert Schweitzer, a sírassburgi egyetem theol. tanára, a kiváló Bachkutató és orgonista „J. S. Bach“ (Breitkopf u. Härtel 1908) cimü könyvének 778. lapján: „. . . man halte die Fermaten nur als natürliche Atempausen aus . . .“ Friedrich Conrad Griepenkerl és Ferdinand Roitzsch, kik az Edition Peters számára rendezték sajtó alá Bach összes orgonamüveit, az összkiadás V. kötetének előszavában ezt mondják: „Die Fermaten im Verlauf eines Chorals boizeichnen keine Halte, sondern sie machen nur den Schluss einer Srtophe bemerklich ...“ Herman Roth, aki az Edition Pe.ters részére összegyűjtött és kiadott 25 vallásos dalt Bachtól (25 Geistliche Lieder (aus dem Schemellisohen Gesangbuch) für eine Singstimme und basso continuo von Joli. Seb. Bach), ezen gyűjtemények utószavaiban elzt Írja: „. . . die Fermate ist nicht oder doch jedenfalls weniger als Haltepunkt denn als Zäsur, beziehungsweise Zeilenschlusszeichen aufzufassen.“ Végül szabad legyen megemlítenem, hogy kiipzigi tanulmányéveim alatt mesterem, Prof. Karl Straube, akkor a Thomaskirche orgonistája, jelenleg kántora *), mint a Bach-Verein dirigense, Bach passzióinak és kantátáinak betanításánál az énekkari és a zenekari szólamokban a koráinknál előforduló összes fermátákat kitömhette, nehogy azoknak olyatén való érte'lmelzése, mint ahogy azt ma a modern müzenében használjuk, az előadásban zavart okozzon. Mindezek a fenti állításomnak helyességét igazolják. (Folytatjuk.) *) Hogy mit jelent e szó „kántor“, arról máskor.
