Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1922-05-07 / 19. szám

Vili. m. Budapest, 1922 május 7. 19. szám Szerkesztőség és kiadóhivatalt Budapest, Vili., Szentkirályl-utca 51 (Ollöi-ut 24). Lapraklamóclók írj. iniMr Erna ktoyv­nyomdájába Budapest, V., Cfáky-utoa 10 kBIdondák. Alapította Dr. Raffffay Sándor. Kiadja ■lóflxatésl ár évi 160 korona. Egyes szám ára S korona. Hirdetési árak megegyezés szerint. Megjelenik minden vasárnap. AZ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS SZÖVETSÉG. FelelOa szerkeaztö éa kiadót Dr. SCHOLTZ OSZKÁR. Fdmunkatára: KUTHY DEZSŐ. Püspökeink. Régi igazság az, hogy nagy idők nagy embere­ket szülnek. És egy bűnei miatt porig alázott nemzet még mindig felemelkedhetik, ha jeleseire, nagyjaira hallgat. Azokra, akik népükben a nem­zeti öntudatot élesztgetik, akik a nemzet fiait töredelmes bünvallásra, lelki megtisztulásra, uj életre serkentik s akik az élni akaró nemzetet siralmas helyzetében testvérnépek segítő karjával is bátorítják, vigasztalják. A magyar evangélikus egyház négy évszáza­don át mindig hü tükre volt a magyar nemzet életének. Bűneink és erényeink, örömeink és siral­maink a nemzet arcát tárták a világ elé. Sok jeles embert adtunk a hazának s az evangéliumnak a mi berkeinkből kiszivárgó vizei a magyar kultúra aszott mezőin, a nemzet enervált testében nem egyszer uj irányt, uj életet terem­tettek. Ez volt a mi karizmánk, a mi istenadta hivatásunk, melynek hü teljesítése szabadságunkat, önkormányzati jogállásunknak törvényes biztosítá­sát szerezte vissza. A trianoni Magyarország csonka Lutheraniája nemzeti hivatását ma is hiven betölti. Isten pedig, aki minket most sem hagy el, nekünk, megfogyat­kozott népének, vezéreket adott. Vezéreket, kiknek szava áthatol a börtönfalakon s mig idebent a bűnös ember egész valóját megrázza, kicsendül a nagyvilágba is és az evangélium népeinek figyel­mét, részvétét felénk tereli. Főpásztorokat adott, kik lutheri kereteikből kiemelkednek, mert sza­vukra az egész nemzet figyel. Az egész nemzet, melynek lelke felekezeti válaszfalakat nem ismer s amely önleikének megrajzolását, csüggeteg szi­vének bátorítását minden hivatott kézből szívesen veszi; merta nemzet csak egy Istent ismer, a magya­rok istenét, ki azzal hozott minket a Kárpátok ölébe, hogy itt „élned, halnod kell.“ Püspökeink lankadatlan buzgósággal keresik azt az utat, mely a halálra ítélt nemzetet az uj élet kapujához vezeti. Geduly Henrik a régi Nagymagyarország evangélikusait a közös múltnak történelmi, jogi és kulturális kapcsolataival óhajtja egy nagy Kárpát­közi evangélikus szövetségbe tömöríteni. Szép és jelenlegi szövetségünk irányával egyező gondolat, melynek megvalósulása az egész nemzet faltámadá­sát egyengetné. Kapi Béla a kérdés lényegébe vág. Savonarola látnoki erejével, Magyari István prédikátori hevüle­tével mutat reá az egyedüli biztos ösvényre: a bünbánatnak, a megtérésnek igazi lutheri útjára, melyek megtalálása a nemzet arcát tisztává, nemes vonalúvá teszi s amely a mai Magyarország pos­ványáiról csak egy igazi emelkedett, valláserkölcsi és nemzeti eszményekkel telilett nemzeti kultúra fonalán verethet el a Magyar Jövőnek eszményi magaslatára c Dr. Raffay Sándor az alföldi magyar szilárd megállásával elsősorban a megalkuvások vészes lejtőjéről igyekszik nemzetét visszatartani. Erős hite, Isten kegyelmében rendületlenül bizó lutheri lelke véreit nyugalomra inti és minden adatot, minden embert mérlegre helyező széleslátásával, fejlett diplomáciai érzékével nemzetközi kapcsolato­kat teremt. Mert a jövőt építve a múltakba tekint s tudja azt, hogy a protestántizmus minden látszó­lagos szakadozottsága ellenére, élő egység, valóság és az igazság győzelmének biztos mentsvára. Adjunk hálát Istennek, hogy ilyen főpászto­raink vannak. Hogy magyarok, lutheránusok, akik az igazi, egyetlen Jézust prédikálják s akik Pál szavaival bátran elmondhatják magukról: semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-föapostolóknál. ep. Minden elhanyagolandó inkább, mint az ige, és semmisem szorgalmazandó annyira, mint az ige, mert hogy annak lendületbe kell jönnie a keresztyének között, tanú­sítja az egész írás s maga Krisztus is. (Luk. *10, 39—42.) (Luther.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom