Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 1. szám - Kántori rovat
37 KÁNTORI ROVAT Rovatvezető : dr. Gárdonyi Zoltán soproni ev. tanítóképző-intézeti tanár. Beköszöntő. Irta : Dr. Gárdonyi Zoltán Lapunk Kántori Rovatának vezetéséről Hamar Gyula tanügyi főtanácsos, nyug. tanítóképző-intézeti igazgató lemondott. Az Országos Evangélikus Tanítóegyesület felkérésére örömmel vállaltam el a munka folytatását. Noha jelen számunk rovatvezetőjeként az én nevem szerepel, mégsem hallgathatom el, hogy e szám anyagának túlnyomó részét az elődöm állította egybe ; így a hangjegymellékletet, a róla szóló ismertetést és az új istentiszteleti rendben előírt egyházi énekeket lárgyaló cikket. Már ebből a tényből is kitűnik, hogy Hamar Gyula a Kántori Rovat és általában az egyházi zene ügyét valóban a szivén viseli. Erről egyébként lapunk olvasói hosszú évek során ót bőségesen meggyőződhettek. Beköszöntőm elsősorban tisztelő elismerés munkabeli elődöm iránt. A jövőt illetően nem adok részletes programmot. Nézetem szerint a Kántori Rovat elsősorban a kántori munkakör gyakorlati oldalának a szolgálatát célozza. A gyakorlati kérdések felmerülését és megoldását előre körvonalazni céltalan volna. Olvasóinkat és munkatársainkat arra kérem, hogy a felmerülő kérdéseiket bizalommal közöljék velem, mert így a Kántori Rovat azzá lesz, aminek lennie kell : az egyházi zene munkásainak hűséges tanácsadójává. * A magyar evangélikus egyház istentiszteleti rendjének gyülekezeti énekei. Irta : Hamar Gyula. A magyarországi evangélikus egyetemes egyház 1936. évi közgyűlésének határozatai értelmében az egyházkerületek püspökei közös körlevélben felszólították a magyar gyülekezeteket, hogy az 1936. ádvent 1. vasárnapján vezessék be az istentiszteletek új rendjét. Az új rendnek többek között az is a célja, hogy egyelőre legalább a magyar gyülekezetek istentiszteletének eddigi sokfélesége egységesen szabályoztassék. Az új rendet előírja egy kis füzet. („A magyar evangélikus egyház istentiszteleti rendje. Budapest, 1936. Kiadja a Luther-Társaság, Vili., Üllői-út 24.“) A szóbanforgó füzetben előírt istentiszteleti rend alapján megállapítható, hogy a magyar istentiszteletben az eddiginél sokkal nagyobb mértékben érvényesül a gyülekezet éneke, a karének s általában az egyházi ének és zene. Az ádventben, karácsonykor, az év utolsó vasárnapján, vízkereszt ünnepén, vízkereszt vasárnapjain, böjtben, virágvasárnap, nagypénteken, husvétkor, husvét után, áldozócsütörtökön, pünkösdkor, a szenthóromsági vasárnapokon, a reformáció ünnepén, bűnbánat napjan, gyermekistentiszteleten, a tanév nyitásakor és zárásakor, nemzeti ünnepen, aratási hálaünnepen, missziói ünnepen, gyómintézeti istentiszteleten, úrvacsoraosztáskor
