Evangélikus Népiskola, 1928
1928 / 9. szám - Péterfy-emléktábla Nemescsóban
255 Péterfy-emléktábla Nemescsóban. Szeptember hó 16-án szép ünnepre virradt az ősrégi vasmegyei artikuláris gyülekezet: Nemescsó közönsége. Kettős ünnep volt: ekkor avatta fel Zongor Béla esperes a gyülekezet áldozatkész híveinek megfeszített munkájával és a kultuszminiszter hathatós anyagi támogatásával emelt gyönyörű, új tantermét s ugyanekkor jelölte meg a Vasvármegyei Általános Tanítóegyesület emléktáblával a régi evangélikus iskolaépületet, amelyben annak idején Péterfy Sándor tanult s rövid ! ideig tanított is. Az ünnepélyen megjelent Rákos István kir, tanácsos, az Eötvös-alap és Tanítószövetség elnöke, Kapi Rezső és Sólyom János Budapestről, Dezső Lipót kir. tanfelügyelő, Schneller Aurél dr egyházmegyei másodfelügyelő, Weöres Elemér ny. alezredes, gyülekezeti felügyelő, Deák István, az Általános Tanítóegyesület elnöke és több tagja, a vasi közép evang. Tanítóegyesület elnöke Karner Frigyes és több tagja, az Országos Evangélikus Tanítóegyesület titkára, Arató István leánygimnáziumi igazgató és a környék intelligenciája, számos érdeklődő tanító a környékről és közönség helyből és vidékről. A délelőtt 10 órakor tartott istentiszteleten Gerencsér Zsigmond nemescsói lelkész prédikált, aki találóan mutatott rá beszéde kapcsán i Péterfy életének alapelvére: a mások terhét hordozó, a magát Istenre bízó férfiúra. A nemescsói evangélikus dalárda Badics Ádám vezetésével szép karénekkel emelte az áhitatot. Istentisztelet után az ünneplő közönség az új tanterem elé vonult s ott az iskolásgyermekek és a dalárda énekének keretében Zongor Béla esperes képekben gazdag, mély hatást keltő beszédben adta át a gyönyörű új tantermet rendeltetésének, a helybeli lelkész pedig köszönetét fejezte ki mindenkinek, aki annak megépítésében közreműködött. Az ünnepély után az utcára vonult a közönség a régi iskola homlokzatán lévő emléktábla leleplezésére. Itt Deák István a Vasvármegyei Általános Tanítóegyesület nevében üdvözölte a megjelenteket, az egyesület díszgyűlését megnyitotta s felkérte Rákos Istvánt az emléktábla leleplezésére. Ünnepi pillanatok voltak azok. Rákos István elbűvölő hatású, érzésben, gondolatban és szónoki színekben gazdag, beszédben } ihletett ajakkal méltatta a szerény körből oly magas polcra emelke- | dett nagy csodás, áldásos életét. Végigvonultatta a hallgatóság előtt í e gazdag élet állomásait, elénk állította az apostoli lelkű, nagy emberbarát, alkotó munkában gazdag életének szépségeit. Beszéde végével leleplezte és az Eötvös-alap nevében megkoszorúzta az emléktáblát. Az emléktábla felirata ez: „Ezen községben született és tani- Ij tett a magyar tanítók atyja: Péterfy Sándor. Emlékét megörökítette j/ a Vasvármegyei Általános Tanítóegyesület. 1928.“ Országos Evangé- . likus Tanítóegyesületünk koszorúját Somogyi Béla titkár e szavakkal helyezte el: „Nem hal meg az, aki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl, Hanem lerázván, ami benne földi, Egy éltető eszmévé finomul, Mely fennmarad s nőttön nő tiszta fénye, Amint időben, térben távozik, Melyhez tekint fel az utód erénye, Óhajt, remél, hisz
