Evangélikus Népiskola, 1926
1926 / 1. szám - Szombath Ernő: Az iskola és a társadalom
3 Az iskola és a társadalom. Irta: Szombath Ernő. Sokat beszélnek most erről. Egyik cikk a másikat követi, mely e tárggyal foglalkozik. Maga az össztanítóság is állást fog* lalt amellett, hogy az iskola kapcsolódjék a társadalomba. Ipar# kodjék az iskola a maga érdekkörébe belevonni a társadalmat s így lesz nyert ügye a kultúrának s általa a tanítóságnak. Szép, szép a végső cél. Lelkesedem érte én is, mint minden tanító. De velem együtt sokan sóhajtanak fel: mikor lesz ez meg? Valami sötét ködfátyol borong a lelki szemem előtt s azon által# látni nem bírok. Csak botorkálunk a vezérek után, akik szintén küzködnek, veszekszenek a sötét tömegben, egy látható s mégis láthatatlan ellenség ellen. Mert — sajnos — úgy van, hogy em# berfeletti, egy#két emberöltői munkát kell elvégeznünk odahaza a perifériákon, hogy megértsenek; hogy segítségünkre le# gyenek azok, akik körében élünk s akikkel ma még harcban ál# lünk az iskola és a mi munkánk elismertetése miatt. Szinte kép# telenségnek látom a sikeres építőmunkát, mert amit mi építünk, bizonyos tényezők azt készséges előszeretettel rombolják le s mi kezdhetjük elölről, verejtékező homlokkal, félig telt gyomor# ral, rongyos gúnyában, tele anyagi gondokkal! Lelki gondok ki# elégítéséről ma már nem is ábrándozunk! Avagy kinek jut ma egy#egy könyvre, egy#egy folyóiratra? Hiszen a gyermekeinknek juttatott karéj is kisebb, mint valaha volt! Hogyan kerülne akkor ismeretterjesztő, szívet#lelket nemesítő olvasmányra, avagy pláne szórakozásra!? Ma sokan úgy vagyunk, hogy szinte bűnt követ# nénk el, ha ilyenre költenénk! Nem lehet, nem szabad! De hagyjuk ezt. Térjünk a dologra. Az iskola szerezze meg a társadalmat, annak támogatását és szeretetét. Igen ám, ha ez csak oly könnyen menne, ha csak oly könnyű volna vele szerelembe esni! Igaz, a tanítóság nincs a könnyű munkához szokva, de annál inkább az emberfölötti, tes# tet#lelket ölő munkára. S ép ezek az acélidegek képesítik arra, hogy most is felvegye a harcot, a küzdelmet a jövő sikere érdeké# ben. Azonban egy, szinte áthidalhatatlannak látszó hasadék tá# tong az iskola és a társadalom között. És e hasadék áthidalását akadályozza a mai súlyos élet. Szanálnak mindent! Szanálják az iskolát és szanálják az egyes egyéneket. Tele van mindenki jajjal. A háborús konjunktúra arany#rezes kora lejárt. Kezdenek a tö# mött bugyellárisok laposodni s ezzel szemlátomást fogy az ada# kozás, az áldozás nemes ténye. Szanálják az iskolafenntartókat s általa minket is. Sok,sok terhet az egyházak nyakába sóztak s az állam minket, felekezeti tanerőket, a megrövidített javadalommal lehetetlen helyzetbe juttatott velük szemben. Adja meg az egy# ház, amit az állam nem ad meg nekünk, — ha akarja! Hát per# sze, hogy nem akarja, mert hát hiszen nem is muszáj! S ha muszáj
