Evangélikus Népiskola, 1926
1926 / 1. szám - Stoll Ernő: Jókai, a nemzet gyógypedagógusa
11 Jókai, a nemzet gyógypedagógusa. Irta: Stoll Ernő. A hivatásos írók behordták már a Jókai*termést. Nekem csak az elhullatott kalászokat kell összeszedni, hogy áldozzak Jókai kultuszának. Bátorítom Jókainak mindannyiunkhoz leereszkedő szeretete, melyen felemelkedve, szárnyakat kap a képzelet és re* pül — a mese birodalmába ... Isten a szíveket vizsgálja, én is azt. Jókai tanító — szív, mert hiszen emberszerető. Nemes, példaadó, tehát nevelő. Mesélőké* pességü, szórakoztatva oktató, tehát tanító. Nem egy család, ha* nem egy nemzet mesemondó lelke virágzott ki benne, így lett a nemzet tanítója. De mert egy beteg nemzetet gyógyított a mese narkotikumával, így lett a nemzet gyógypaedagó* g u s a. Jókai, mint az abnormis állapotban levő nemzet gyógyítva nevelője, a kelet bűbáját csapja össze a nyugat tudományával és hozza a kedélyeket sírva*vigadva hullámzásba. Miként a latin mondja (vidende dicere verum), hogy nevetve kell mondani a fájó igazságot, úgy ő is, hogy a nemzet fájó sebébe — mint a gyöngykagylóéba — igaz gyöngyök teremjenek. Jókai nevelői munkájának célja: a nemzetet a letargikus álla* pótból kigyógyítva boldogítani. A nevelés*tanítás eszközei: a Jókai*féle prizma, melyen át minden színesnek látszik; a varázs* vessző, mely mindent elővarázsol; a csörgő sapka, mely alatt ka* cagva mondja a mély igazságot. Jókai a meseországot dolgozza fel elmesélő tanalakban. Kisfaludy Sándorral hívja a nemzetet: „Ülj mellém a kandallóhoz, fel van szítva melege.“ Üljünk tehát most is a nemzet nagy családja tűzhelyéhez s vesszük Jókai nevelve oktatását a szép, jó, igaz bűvös*bájos ál* maiban, a mesében — mely a nemzeti szellemnek Keleten ringó bölcsője volt — s öleljük föl elsősorban a hit* és erkölcstant, mint a tantárgyak elsőjét. Az ő hite egy Istenben nyugszik. Egy az Isten — erről regél. Nála nem az a fő, hogy ki és hol, hanem ho* gvan imádja a magyarok Istenét. A munkácsi rab, a hitetlen is imára kulcsolja kezét s térdre borul a síró rabbilincsek között. Ismeri a vallásokat, ezért áldoz több oltárnál s mindegyik tüzét éleszti, mindenütt vallástürelemre nevel. De mégis a keresztyén vallás optimizmusával nézi és nézeti a világ jobbik felét. És ez optimista felfogásra mindenkor szüksége van e balsorstépte nem* zetnek úgy a jelenben, mint Jókai idejében, a múltban szükség volt. A mese bűvös álma mellett, melyből — Herder szavaival élve — nem szívesen ébredünk fel, ez az optimizmus volt a másik gyógyszer a gyógypaedagogus kezében, mellyel kezelte a beteg, abnormis nemzeti lelket, ezt a pesszimizmusra hajlamost. Jókai az erkölcstan tanításában művész. Mondhatni, hogy a magyar nemzeti erkölcsképző iskolának ő az alapvetője az örök eszményképek művészi megfestése által. Miként a görögöknél, úgy Jókainál is a kalokagathia jegyében
