Evangélikus Népiskola, 1916
1916 / 16. szám - Stoll Ernő: Tanitók feladata a gyermekvédelem és a patronázs szolgálatában
215 — Népünknek mindeu szépet és jót felfogni tudó, értelmes lelke van, tehát meg fogja találni az utat és módot arra, hogy az értékes eszmét a maga nemzeti mivoltához illően megragadja. A vezetőknek csak érteni kell a tanulékony lélekhez közel férkőzni, hisz népünk okkal-móddal minden jóra és szépre rávehető, mert: „Természete a magyarnak Hogy a jussát nem hagyja; De ha vele bánni tudnak: Az ingét is od’ adja.“ S végül, ha a pedagógia örökérvényű tanait vesszük munkálkodásunk alapjául és minden cselekedetünkben a szeretet vezérel, akkor a rég óhajtott célt kell, hogy elérjük. Így lesz a család az iskolának legméltóbb segítőtársa. Lobonyaklacskehi i 916. Sokoray Gyula, állami tanító. Tanítók feladata a gyermekvédelem és a patronázs szolgálatában. (Folytatás.) Végezetül tekintsük a társadalmi befolyásokat mint a gyermek erkölcsi romlásának egyik kútforrását. Minden társadalomnak olyan a züllöttje, amilyennek nemzette a család s nevelték a nevelési tényezők: a család, iskola és a társadalom. Miként az abnormális családi és iskolai élet, azonképpen az abnormális társadalmi élet is meghozza a maga bűnével a bűnözőjét. A társadalom legnagyobb bűnének tartja a nyomort s ezt fényesen illusztrálták a külföldön, midőn a nyomornak kiállítást rendeztek, hol a létminimumon tengődök éhbéren készült munkáit állították ki. Az egyik szoba ajtaja fölött e szavak voltak Írva: a főbünös. Ha a társadalom minden rendű-rangú tagja ide betekintett, a falakat körülvevő tükörben önmagát látta, mint főbiinöst. Polgári társadalmunk alsóbb rétege után úgy húzódik a nyomor készítette bűn sötét uszálya, miként a felső tízezrek után a jólét szőtte fénysugár.
