Evangélikus Népiskola, 1895
1895 / 5. szám - Krug Lajos: A magyar kultura és a német iskola hivatása
t it tatjuk. I la ezt teszszük, akkor a nyelvtudást közönséges eszközzé süllyesztjük alá, Jó lesz adás-vevések eszközlésére, hétköznapi dolgok elintézésére stl>.; de hogy a német gyermek tudatára ébredjen annak, hogy az országos nyelv elsajátításával kötelességek teljesítése is jár, ahhoz nem csak magyar tanítás, hanem magyar nevelés is kell. Igen, a német anyanyelvű gyermeket a magyar faj szeretőiére nevelni kell és e nevelés oly annyira fokoztassék, hogy mindenkor jó és balsorsban a magyar fajtörzsből kiszakított résznek tekintse magát volt növendékünk. Csak is így fog a nemzeti szellem és a specziális magyar kultúra más nemzetiségek közt is tért hódítani. Ha pedig a nemzetiségek ellenséges állást foglalnának a német elem által megerős* bödött magyar tövekvés ellen, akkor a harcz kimenetele már kétes nem lehet. Mi leszünk az erősebbek, tehát győzni fogunk, a hamis próféták által felizgatott nemzetiségek, melyek a harezba csak is csekély hagyományaikat vihetik, elvégre is elbuknak, vagy engedve a hatalmasabb áramlatnak: asszimlilálódnak. Ez lesz a proczeszusnak legtermészetesebb lefolyása. Hogy én különben miképen és mily irányban képzelem a magyar nevelést, röviden jelzem a következőkben. A magyar neveléshez a legkinálkozóbb eszközt természetesen a magyar nemzet történetének tanítása nyújtja. Ezek a múltból hatalmasan kiemelkedő nemzeti hősök, mint Árpád, Botond, vagy a kereszt védelmében halált szenvedett Dugovits, törökrontó Hunyadi, hollós Mátyás, Kinizsi, mind, mind hivatvák a gyermek szivében lelkesedést kelteni, vágyat ébreszteni ily dicső nemzetnek igaz fiává lehetni. És akkor csak rajtunk áll helyes érzékkel e lelkesedést állandóvá tenni és a magyar faj megkedveltetésére kihasználni. Hanem, hát hanem! Hol vannak azok a diadalmas csatákat, vagy a nemzeti élet más nevezetesebb jeleneteit megörökítő képek, melyek iskoláinkban a magyar faj nagyságát és dicsőségét hirdessék ? Vagy talán nem áll ez az axióma : itt is szemléltetve lelkesíteni ? Igaz, alig van történelmi festészetünk, de még a már meglevő festmények színnyomata, vagy más alakú sokszorosítására sem gondol se kormány, se más iskola- fentartó közeg. Pedig hát mik foglalkoztassák inkább a gyermek élénk és gyorsröptü fantáziáját, mily eszközökkel kedveltessük meg sikeresebben a magyar nemzetet és mivel bizonyítsuk legkézzelfoghatóbban a magyar faj vezérletre való termetségét, ha nem ily képekkel? Es még valami. Nélkülözöm, de nagyon nélkülözöm iskoláinkban a nemzeti ünnepeket. Az aradi vértanuk kivégeztetésének napja, a mohácsi csata, vagy a világosi fegyverletétel évfordulója méltán gyásznapjai a magyar nemzetnek, tehát gyászoljon akkor az iskola is! Tiszteletet, parancsoló rokonszenvet egy ennyit szenvedett, de hamvaiból phönixmadárként újra életre kelt nemzet iránt e napokon kelthetne leginkább a tanító. De nincs-e okom panaszkodni, hogy ily
