Evangélikus Népiskola, 1894
1894 / 2-3. szám - Irodalom - Vegyesek
76 évekhez képest, de mégsem olyan, a mint azt az ügy érdeke megkívánná. Nehány ügybuzgó tanítón és tanfelügyelőn kívül alig támogatja valaki a nemes- czélú egyesületet. A közoktatási miniszter azonban megígérte, hogy a tanítók- háza tervének bemutatása után az építést államsegéllyel fogja előmozdítani. — Az aradmegyei tanítóegyesület megkeresésére kimondotta a bizottság, hogy az alapítványokat részletenkint is lehet befizetni s egy alapnak összeadására együttesen 2—3 egyesület is vállalkozhatik. Az Eötvös-alap vagyona most 48,844 írt 79 kr, a mihez hozzáadva a tanítók házának 11,633 forint 17 krját, az egyesület összes tőkésített vagyona 60.478 forint 06 krra rúg. — Az ülés végén az egyesület tiszteletbeli tagjává választotta a vendéglősök ipartársulatát, melynek 20 tagja a folyó tanéven át ingyen ebédet ad egy-egy főiskolát látogató tanúlónak. A magyarúl nem tudó tanítók ügye. A közoktatásügyi miniszter még az ősszel elrendelte, hogy az oly tanítókat, kik a magyar nyelvet nem bírják, a tanítás alól fel kell menteni. A miniszter a rendelet végrehajtásával a közigazgatási bizottságokat bízta meg. Most, hogy a rendelet végrehajtását s annak helyes megvalósítását ellenőrizhesse, felhívta a bizottságokat, hogy minden oly esetben, mikor valamely tanító alkalmazását érvénytelennek kell kimondani, az iskolafentartók és főhatóságok értesítésével hozzá is tegyenek jelentést, azzal, hogy az illető tanító hol és mikor kapta oklevelét s mióta van alkalmazva. Csáky Albin gróf egyúttal felhívta a közigazgatási bizottságokat arra is, hogy oly esetben midőn 1872 előtt oklevelet nyert s a nyelv tanítására nem képes tanító mellé segédtanítóra van szükség, tegyen jelentést, vájjon az iskolafentartó képes-e az ezzel járó terhek viselésére. A tanítóképzo-intézeti tanárok országos egyesületének választmánya január 29-én tárgyalta az internátusok kérdését- A tétel előadója Margitay József Csáktornyái igazgató volt. Ismertette a tanári testületektől és tanitó-egyesüle- tektől beérkezett javaslatokat, amelyek nagyobb része az internátusok mellett foglalt állást. Előadó szintén föltétlenül szükségesnek mondotta a tanító-növendékeknek internátusbán való nevelését. A megindult vitában György Aladár a régi kasztszellem maradványának mondta az internátusokat, a melyek a jellem és az ész szabad fejlődését gátolják. Dr. Kármán Mór szerint a tanítói szakképzettség megadása végett okvetlenül szükségesek az internátusok. Csak ezekben lehet rendszerességre, helyes munkabeosztásra szoktatni a serdülő ifjakat. A többi felszólalók közül is a legtöbben az internátusok mellett foglaltak állást. A választmány a következőkben állapodott meg: 1. Minden tanítóképző-intézet mellett állítandó fel internátus; 2. a benlakás ne legyen kötelező; 3. Minden intézetet úgy kell berendezni, hogy még a künnlakó tanúlók is ott végezhessék el egész napi teendőiket. 4. Adjon ki a kormány mintaszerű tervet az internátusok berendezésére és felszerelésére. 5. Az internátusokban arra kell törekedni, hogy az ifjak a magyar nemzet erkölcsében nevelkedjenek fel. A kézcsók közveszólyessége az iskolában. E nagyon is közérdekű kér- désről vezérczikkezik a Pécsett megjelenő »Néptanoda*, azon alkalomból, hogy egy pestmegyei tanítónő ellen az ottani plébános panaszt emelt, mivel iskolájában megtiltotta a gyermekeknek a kézcsókot. Nagyon helyesen fejtegeti
