Evangélikus Naptár, 1992

ÉVFORDULÓK, EMLÉKEZÉSEK - VERSEK, ELBESZELESEK

Magyar háznál Svábhegyen,

Házi áldás ez legyen!

Mondják, Petőfi is ebédelt itt, a zugligeti Fácán vendéglő kerthelyiségében s jelen volt Jókai és Laborfalvy Róza eljegyzésén a svábhegyi villában. 1849-ben mint katona, a Diana út 25. szám alatti Oravillában, Görgei főhadiszállásán járt, a szóbeszéd szerint itt békült ki Klapkával. Volt, ahol nem járt Petőfi, de nevét ügyes ötlettel reklámként vette fel a kis hegyi kocsma:

Petőfi tanyája soh’sem volt a hajlék,

Nagy nevének e lak csak parányi emlék.

Elkísértek a Tündérlak romos épületébe, amely annyi emléket őriz: Jókai, Kossuth járt benne, Petőfi verset írt a ház falára és mennyi szép verset írt benne Radnóti. A hegyvidék értékes múzeuma lehetett volna, ha az elmúlt évtizedek gonosztevői nem ítélik pusztulásra.

1874. július 24-én öröm érte a hegyi lakókat s legalább annyi a kirándulókat: az Ecce Homo rétről indult fel a Svábhegyre a fogaskerekű. 120 lóerejével kapaszkodott a Diósárok - akkor még Nussgraben - mentében, a szőlőültetvények között. Jókai, aki elkésett az indulásról, árkon, bokron, kövek közt futott utána nagy nevetést kiváltó kiáltásával: „egy tappodtat se nélkülem, míg föl nem vesztek arra a teaforraló masinátokra”. A 90-es években már iskolája és temploma is volt a hegynek, oltárképe Than Mórtól. Közadakozásból létestült mindkettő s ebben élen járt Eötvös József a tankötelezettség, a népoktatási törvény megalkotója, Jókai Mór és barátai, Benza Károly színész... Eötvös József egykori háza homlokzatán ma is őrzi a Karthausi- idézetet:

Fáradt valék s pihenni jöttem e falak árnyéka alá Mint a munkás,

Kit a dél heve ellankasztott a fa alatt nyugszik.

1914-ben Erzsébet királyné is járt itt Károly trónörökössel a régi nagyszállóban, ittlétét versben is megörökítették:

Itt állt s nézett szét Erzsébet, drága királynénk,

Hol koronát viselő fő soha nem vala még.

S míg itt elragadó látványon lelke merengett Érzé, országunk szíve feléje dobog.

Hódolatunk e hegyet nevezé Erzsébet oromnak,

Fogják, míg magyar él, áldani lába nyomát.

Ha erre sétált Jókai, kisérte eg^y darabon, magyarul beszélgettek.

Vannak, akik a NORMAFA-ról mesélnek szívesen, melynek árnyékában Mátyás király is pihent s amely ma is művészek találkozóhelye. Ki írta róla a verset, nem tudom, de első két sorát feljegyeztem:

Áll a vén fa, szép idők emléke,

Meghatottan állhatunk elébe.

Hosszú séták, a múlt keresése után jól esik megpihenni Széchenyi szobránál a kőpadon és betűzni a pad már nehezen olvasható szövegét:

136