Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-03-08 / 10. szám

nem akar egyezni. Számtan után szó van még a falusi szoba, istálló villanyvilágításáról is. Hogyan szerelhetünk magunk, kis hibát hogyan javíthatunk. Sűrűn áll meg tanárunk, hogy valami fe^jegyzésreméltót tollbamondjon. írjuk is szívesen. Bizony, talán jó hasznát vesszük e petróleum-szűk világban. Közben pihenésül egv-egy régi magyar nóta hangzik el. Jól esik letenni a tollat és kiereszteni a levegőt torkunkon, dalba formálva.

Elérkezik az ebéd. Régen volt a reggeli, talán nem is volt, olyan étvággyal ülünk neki az ételnek. Ebéd után egy kis mozgás, hólabda, kergetőzés, míg a naposok elmosogatnak és rendet raknak az ebédlőben. De utána, ha valaki benyitna az ebédlőbe és foglalkozóba, csodálkozva állana meg az ajtóban. Nem gondolta volna bizony, hogy az teli van. Pedig minden hely foglalt, de mély csöndben ülnek a fiúk és mindegyik vagy egy könyv, vagy dolgozat fölé hajol és ír. Sok munkát és feladatot adnak a tanárok, no meg aztán ki is kell használni az időt! Rövid az az öt hónap és sok megismerni való van. Nemkülönben a sok könyv is, amit jó volna megismerni. A szabad idő után azonban majdnem mind felkeresi a műhelyt. Esztergapad, gyalupad, suszter-szék, minden megtalálható. A felsőszelii legények nemhiába dolgoztak heteken át az esztergán! Meghitten búg fel a gép, amikor egy-egy legény hol falikart, hol fogast, hol meg valami más tárgyat akar készíteni. De mindegyiknek van már valami remekműve. A pit- varosi legény büszkén nézegeti katonaládáját, vájjon mikor fogom használni? A kajári fiú pedig már alig várja, hogy magakészítette citerán játszón. Mindegyik foglalkozik valamivel. Aki nem jut asztalhoz, az kosarat fon vagy szatyrot. Készülni is kell, mert februárban vásár lesz, valódi népfőiskolás vásár.

De itt a négyóra és szemüvegét törölgetve lép be a felügyelőnk. A hideg elvette „második szemének” a világosságát. De nemsokára barátságosan mosolyog ránk kék szeme. „Hogy vagyunk”, kérdésére kórusban harsányan felelünk: „jól”. De nemsokára nyakig benne

vagyunk falunk kérdéseiben és magyar parasztságunk sorsában. Előkerülnek a dolgozatok: falumban a férfi és nő viszonya. Egymás után kerülnek a jó és káros szokások. Parázs vita kerekedik. De így válunk tiszta látású emberekké. A kérdések gyökeréig megyünk és ott keressük a segítséget. Vacsora után elhangzik még az esti ének, utána pedig csöndes kis csoportok alakulnak. Meg-megnyílik a tisztelendő úr szobaajtója és csöndesen gyülekeznek egymás után a beszélgetni kívánók. 10 óra már a szobában találja őket. Együttes ima, bibliaolvasás után készülődünk a lefekvéshez. Jóéjszakát.

A téli éjszaka körülöleli a fehér kis házat. Csönd van. Belül 18 egészséges parasztfiú lélegzése hallatszik. Álmodnak új harcról: Krisztusért, hazáért, otthonért. Isten áldja meg ezt a harcot...

(„Evangélikus Ifjúság.”) Egy népfőiskolás.

Foglyok angyala (Folytatás.)

(Wrede Matild élete. — Magyarra átdolgozta: Farkas Zoltán.)

Attól fogva rendszeresen vitte Matild az „élet vizét” ennek a kuopiói legénynek. Mindig örömmel és hálás szívvel fogadta. Egy nap azonban különös dolog történt. Ahogy belép hozzá, látja, hogy a legény ökölbeszorított kézzel, eltorzult arccal fel és alá szaladgál a szűk cellában, mint a ketrecbe zárt oroszlán.

Matild részvéttel kérdi:

— Mi történt magával, mondja?

A legény csak rohan, csikorgatja a fogát s szinte hörögve szedi a lélegzetet. Matild jelenlétét, úgylátszik, észre se vette. Az gvámoltala- nul álldogál egy helyben s nem tudja, mit kezdjen vele.

Próbálja hangosabb szóval:

— T-udja, hogy csak jót akarok. Legyen hozzám bizalommal! Mi történt?

A legény megtorpan, véreres, feldúlt tekintetét lassan Matild felé fordítja s rekedt suttoggással tördeli elő a szavakat:

gélizáció sok áldással végződött. Orosházán március 2-án kezdődött az evan- gélizációs hét, amely március 9-ig tart. Az evangélizációs szolgálatot Szabó József győri lelkész végzi, segítségére van Egyed Aladár. Gálát György és vitéz Sréter Ferenc.

Halálozás. Id. dr. medgyesi Schuster Rudolf, a szabadalmi felsőbíróság ny. elnöke, a magyar jogászegylet alel- nöke, a pesti németnyelvű egyházközség évtizedeken keresztül buzgó presbitere életének 82. évében elhunyt. Budapesten történt temetése után Medgyesen, a családi sírkertben helyezték nyugalomra.

A csepeli egyházközség kultúrestje március 10-ike helyett március 24-én este lesz.

A Magyar Luther Társaság népirat- pályázatára a következő dolgozatok érkeztek: A nagy pillanat, Elbeszélés,

Karácsonyi színmű, Őfelsége visszatér, Az élet két pártja, Párhuzamosok. A pályaművek bírálatra kiadattak. Az eredményt közölni fogjuk.

Böjti esték a Fasori templomban. A Fasori Luther Szövetség és Nőegylet a böjt minden szerdáján délután 6 órakor böjti estét tart, melynek főcíme „ítélet idején”. A nagyhét minden estéjen tartandó igehirdetések közös címe „Az Ür asztala előtt”. Előadók: Kemény Lajos, dr. Gaudy László, Sülé Károly, Farkas Zoltán, kemény Péter és Benczúr László.

Ifjúsági evangélizáció folyt le szép sikerrel Győrött, február 26—március 2-ig. Az evangélizációt Ágoston Sándor budapesti építészmérnök végezte.

Evangélikus nap Csepelen. Az Országos Luther Szövetség március 9-én Csepelen evangélikus napot rendez, melynek előadói Ágoston Sándor, De- zséry László, Kemény Péter, Danhauser László, Tiefbrunner Karola. A délelőtti istentiszteleten az igehirdetést Scholz László végzi.

Házasság. Bánszky György alberti evangélikus lelkész és felesége Glatz Mária leánya, Mária és dr. Farkas László gimnáziumi tanár, dr. Farkas Sándor ny. jár. bir. alelnök és felesége Radasits Júlia fia az alberti templomban házasságot kötöttek.

Oltárképavatás. A pestszentlőrinci anyaegyházhoz tartozó Szemeretelep evangélikus hívei az elmúlt év őszén oltárt emeltek abban a teremben, amelyben vasárnapról vasárnapra ösz- szejönnek énekelni, imádkozni és Isten igéjét hallgatni. Ezt az oltárt eddig nem ékesítette oltárkép. Hitzger Istvánná buzgó egyháztag azonban legutóbb képet is adományozott hozzá. A művészi kivitelű oltárkép Szieberth Sándor festőművész minden bizonnyal egyik legsikerültebb alkotása. Nevét mi még nem hallottuk. Csak most tudtuk meg, hogy Erdélyben a megszállás ideje alatt templomfestőmüvész volt. Sok nagyszerű alkotása van s az ecsetnek és a színeknek avatott mestere. A szép oltárképet most avatta fel Salfer Károly pestszentlőrinci lelkész.

Kitüntetés. Simon Lajos hácsi kántortanítónak D. Kapi Béla püspök úgy az egyházi életben, mint az iskolai munka terén kifejtett buzgó és hűséges szolgálatáért igazgatói címet adományozott. Az erről szóló iratot ünnepség keretében adta át Fábián Imre esperes.

7