Zsilinszky Mihály: Egy forradalmi zsinat története (1707-1715). Budapest 1889.
VII.
I 12 Magának a herczegprimás kellett közbelépnie, és az illető káptalani és konventi követeket mérsékletre intenie. 1 A vége az lett, hogy a többség replikája — a protestánsok kívánalmainak figyelembevétele nélkül — ment fel a királyhoz. Az országgyűlés pedig — mivel az országban pestis mutatkozott — ismét elnapoltatok. Az evangélikusok, régi szokásukhoz híven, ismét Bécsbe folyamodtak, s küldötteik által igyekeztek kedvező választ kieszközölni. A ministerek unni kezdték e harczot, és általánosságban csak arra intették őket, béküljenek ki a klérussal. Ő felsége teljes jóakarattal van a protestánsok iránt, de a klérust sem akarja ellenségévé tenni. Erre Röszler megjegyezte, hogy a klérussal nem lehet kiegyezniök, éppen úgy a mint a bárány nem egyezhetik ki, az őt felfalni akaró farkassal. Ezért van szükségük a főpásztor védelmére. Aug. 29-kén jelenté nekik a titkos referendarius, hogy ő felsége a király az evangélikus vallást törvényesen bevett vallásnak ismerte el, csakhogy a lakosok közötti békét biztosíthassa. A ministerek és az esztergomi érsek is jóindulatot mutattak; s nem helyeselték az országgyűlésen szereplő túlbuzgó kanonokok kitöréseit. A protestánsok ismét remélni kezdtek. Külön tanácskozásaikon örömmel közölték egymással a hallott jó híreket. Ilyenek voltak: hogy ezután szabad lesz a protestánsoknak templomokat építeniök, hogy az általok épített templomok és iskolák nem fognak többé elvétetni, hogy maga a bibornok érsek biztatja a protestánsokat, legyenek türelemmel, mindent meg fognak nyerni.1 2 3 Ily biztató jelekkel szemben arról tanácskoztak, hogy minő feltételek között bocsátkozzanak alkudozásba a jóindulatú ministerekkel ? Az volt a kérdés : maradjanak-e általánosságban az evang. vallás jogainak védelmezésénél, avagy részletekbe is bocsátkozza1 . . . pro et contra — mondja a napló — diu quoque disputatum, et jam ad personalia quoque deventum fűit. ubi dum Sua Eminentia et Celsis- imus Princeps — ne aliqua extremitas suboriatur — semet interlocutione ini- verunt . . . Diarium Diaetae Posoniensis A. 1709. 3 «Dass Herr Röszler Tit. Herrn Bürgermeistern und mir referiret, wie Sue Eminenz Herr Cardinal v. Sachsen zier (?) und Ihro Excel], Herr ungarischer Kanzler Graf Ulésházy, immer tröstliche Hofnung gemacht, dass die evangelischen ihre selbst erbaute Kirchen wiederum durch Ihro königliche Majestät zurückbekommen werden . . »
