Zsilinszky Mihály: Az 1637/8-ki pozsonyi országgyűlés történetéhez. Budapest 1885. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XII. kötet. III.)
naplója. 1 ) És ha e mellett megemlítem, hogy az ujabban megnyílt Rédey és Berényi-féle levéltárak kincsei között szintén felmaradt egynehány országgyűlési napló, 2 ) akkor azt hiszem, igazolva van, hogy az 1637 8-iki pozsonyi országgyűlésről elég bő tudósításaink vannak. Ennek okát leginkább azon körülmény magyarázza meg, hogy a II. Ferdinánd és Pázmány által megindított ellenreformátió nagy küzdelmeket idézett fel, és a két egymással küzdő fél mindent elkövetett, hogy eljárását, szóval és Írásban igazolhassa a világ előtt. Különös játéka a sorsnak, hogy az ellenreformatiónak említett két hatalmas harczosa ugyanazon egy esztendőben költözött örök nyugalomra. II. Ferdinánd 1637. február 17-ikén, Pázmány pedig márczius 19-ikén; s ekkép egyikök sem érhette meg ezen országgyűlés megnyitását. De ott voltak hivatali és szellemi örököseik: III. Ferdinánd király és Lósy Imre esztergomi uj érsek. . III. Ferdinánd, ki még atyja életében 1625-ben megkoronáztatott, a kormány tényleges átvételekor nem hozott magával sem új elveket, sem új embereket. Mint apja szellemének és buzgalmának örököse, csak a régen taposott úton vezette az ország szekerét. Ugyanazon politikai elvek, ugyanazon küzdelmek jellemzik uralkodását, melyek már elébb oly sok vérontásnak voltak okozói. A nemzeti és vallási sérelmek nem hogy szűntek volna, sőt ellenkezőleg újakkal tetéztettek. Ennélfogva a kormány és nemzet közötti súrlódások, különösen pedig a vallási sérelmek, örökös küzdelemben tartották a kedélyeket. Az új érsek, Lósy Imre, nem rendelkezett nagy elődének, Pázmány Péternek tehetségeivel; de a máshitűek ellenében tűi relmetlenebb volt annál. A törvényileg megerősített nikolsburgbékének vallásügyi pontjait nem tartotta magára nézve kötelezőnek, s újra napirenden voltak az erőszakos térítések. Nagyszombatban, Léván, Szakolczán és több helyen a reformatu1 ) Diarium Diaetae Posoniensis 163.7 a Daniele Matthaei ablegato ; Civitatis Bartfensis conscriptum a die 1. nov. 1637 usque 1638 diem 26. martii. Ezt a Naplót Kaprinay István irattá le az eredetiből, a az Egyet Könyvtár kéziratai közt is olvasható. 2 ) L. Berényi Gy. Naplóját. Tört. Tár 1885. évf. 126. 1.
