Zsilinszky Mihály: Dr. Székács József evang. püspök 1809–1876. Budapest 1909. (Egyházunk nagyjai IX.)

tótul beszélni, mikor a következő év tavaszán levél érkezett, mely a fiút májusra hazahívta. Ugyanis Harsányi tanító úrnak nagy gondot okozott a közeledő iskolai vizsgálat. Harmadfélszáz tanítványa között: (ennyi volt akkor egy tanító keze alatt) egy sem volt olyan, aki a szokásos vizsgálati beköszöntőt jól el tudta volna mondani. Ezért kellett Székács Jóskának hazasietnie, hogy az osztály becsületét megmentse! De volt még egy más hasonló ok is. A vasárnapi katechizácziókra nagy súlyt helyezett az akkori orosházi evang. lelkész Szigethy János. Már a népiskolai vizsgákról ismerte e kis Székács tehetségeit, — s valahányszor egy-egy nehezebb, avagy csak egy kissé erősebb gondolkodást igénylő kérdés merült fel, melyre a katechumenusok nem tudtak felelni, a kis Székácshoz fordult, ki rendesen helyes feleletet adott. Nagy volt e felett a szülék öröme, kik a templom legszorgalmasabb látogatói közé tartoztak. Székács, mint superintendens is, szívesen emlékezett ezen vasárnapi katechizácziókra. „Arra még nagyon jól emlékezem — úgymond Önéletírásában — hogy egy ízben nagyban ki lettem nevetve és nagyban megdicsérve. Szigethy azt kérdezte, hogy Jerikó melyik partján feküdt a Jordán vizének ? jobb vagy bal partján'? Akkor még csak azt sem tudtam, hogy melyik a folyamnak jobb yagy bal partja. A feltett kérdésre, gyerek szokás szerint, az egyik azt felelte „jobb" a másik „bal". Én azt feleltem: „nem tudom". Erre nevetés lett az ifjúság között, hogy én se tudom. Szigethy nem folytatta tovább a kérdést, hanem megállott, és így szólott: „Ne szegyeid fiam, hogy nem tudod; én jobban szeretem azt, a