Hárfahangok. Szerk. Payr Sándor. Budapest 1906.

XV. Keresztyén hazaszeretet.

400

Lobogtasd nemzetem az égi fáklyát, - Szabad, szép eszme minden sugara.

Hadd váltsa föl majd szelíd égi lángját A szellemébredés nagy hajnala;

Hazánk immár végkép lerázza jármát,

Van-e fiad dicső magyar haza,

Ki a szabadságért, ez égi kincsért El ne hajítsa lelke rabbilincsét ?

Míg Isten napja hint sugárt e honra,

Míg márczius fuvalma mámorít,

Míg a természet rendre megújulva,

Lerázza büszkén súlyos lánczait;

Ott lesz a példa: Isten maga adja,

Buzdítva véle a föld fiait,

Hogy szolgaságot egy napig se tűrve,

Te érted küzdjön mind, szabadság üdve!

Prém József. <3?

Az aradi vértanúk.

Ki ezred évig védted nemzetünket,

Oh szent szabadság örök Istene !

Hős vértanúid elhagyott porára Nincs már, ki áldó könyet hintene?

Föl-fölsóhajtott a magyar titokban,

Búsan tekintve a felhők felé;

Rab, vére árán szerzett birtokában,

Saját honában honját nem leié.

Elhulltak ők a drága hon javáért,

Sötét erőszak ásta sírjukat;

De a nagy Isten, a ki látta estük',

Megszánta lenn az eltiportakat.

Megjött a szebb idő, a hála napja;

Az igaz ügynek végre győzni kell! —

Hol oly soká volt hamvuk elhagyottan :

A hű nemzet most emléket emel.

Légy üdvözölve hajnalunk világa!

Borítsa fátyol azt az éji bút;

Zengjen hozsánna emléked kövénél . . .

Egy nemzet fűz rá ezer koszorút.