Hárfahangok. Szerk. Payr Sándor. Budapest 1906.

IV. Jézus. - a) Születése és gyermekkora.

Xem irtózom többé:

Fektessük le halvány gyermekimet szépen — Kik alusznak immár az Úrnak kezében Fiaitok közé.

íme, a szép tavasz kiesett az évből,

Egy nemzedék halt ki az emberiségből,

Nyugszik temetőben.

Serdül Bethlehemnek, felnő számos ifja:

De egynek se lészen születése napja E két esztendőben.

107

Hah, de mily panasz, hogy e kor méhe meddő! íme, látok, látok . . . megnyílt a jövendő Távolban, közelben:

Kiről annyi jósnak zenge ihlett szája Megszületett, érzem, Júdának királya Kicsiny Bethlehemben!

Zsarnoki féltésed vérengzése volt ez:

De tudd meg, de tudd meg, vérszopó Heródes, Hogy ő nincs elveszve!

Napjaid számítvák, megifjult az idő,

És, kitől rettegsz, nem féli fegyverid ő,

Az Ige, az eszme!

<3?

Arany János.

A gyermek Jézus eltűnése.

Lukács ev. II. 41—52.

A páskaünnépről jövének. Nők, gyermekek, szakállas vé[nek,

Sűrű rajokban, mint a darvak, Feledve szomjat, fáradalmat, Hazafelé törekszenek. — Oldalt kopár, sziklás hegyek. Nagy őszi záporoktól ásott Kiszáradt medrek, vízmosások Szaggatják meg a szirtutat; Árnyékot egy bokor sem ád, Pedig a lég oly rekkenő,

S a tikkadt hőség egyre nő.

Oly perzselő a nap heve, Lippegve lépked a teve,

Fülét lógatva a szamár, Lassan, lomhán, mélázva jár. S ha olykor istenadta barma Harapni egy kórót akarna, Van ordítás, ocsmány szitok Csak úgy csépelnek a botok.

Judeából Samária Felé tart már a karaván ;

Ott lépdel lassan Mária,

Nincs egyetlen szó ajakán,