Payr Sándor: Szenczi Fekete István, a hitehagyott püspök. Egy viharos életpálya I. Lipót és Thököly korából. Sopron 1918.

XIV. A kőszegiek nemescsói szent háza. Fekete utolsó évei és halála

az adósoktól, de az evangélikusok a királyi rendelet ellenére sem kapták azt többé soha vissza. (Hist. Dipl. 130. 1.). Lelkészt azért az ily szegénységükben is kaptak, még pedig kiváló embert, a soproni születésű Rathgeb Mátyás személyében, aki már 1677 óta tanult Jenában s ott tudós értekezést is adott ki (De ubiquitate operationis divinae, Jena 1678, Szabó K. III. 2906). Midőn a kőszegiek meghívására 1684. szept. 28. Jenában lelkésszé avatták, barátai, a kőszegi Skaricza Gábor, a beszterczebányai Peucker György, a pozsonyi Haberland Gottfried és a lőcsei Wachsmann Zsigmond, külön latin költeményben üdvözölték. (Applausus, Jena 1684. Szabó K. III. 3289). A címlapon azt is megemlítik, hogy a kőszegiek és a környékbeliek „hoc tempore in Nemes Csó Sacra frequentantes." De Rathgeb csak a német papjok volt, aki mellé kiváló magyar lelkészt is kaptak Nemescsóra a jeles Aáchs Mihály énekköltő és imakönyviró személyében. Aáchsot mint fiatal rektort űzték ki Győrből és Solnay Istvánnal együtt utolsó volt azok közül, akiket még Fekete avatott fel lelkésznek. Micsoda élő vád és tanúbizonyság volt Aáchs is ott a közelben Fekete ellen. Ő, a tanítvány a sok szenvedés között is hű maradt, ~ de a mester, a püspök elbukott. Bizony itt a tanítvány különb volt az ö mesterénél. Bizonyára találkoztak, talán szót is váltottak. Aáchs ott lesz majd Feketének a halottas ágyánál is. Fekete szemtanuja volt vasárnaponként, amint elhagyott hitíelei kicsinyek és nagyok, szegények és gazdagok, szekéren és gyalog siettek seregestől Nemescsó felé, hogy a templommá avatott pajtában dicsérjék az Urat. Jezsuita barátai között ördögi lélekkel talán ki is nevette őket. Ő tudott magán segíteni, mikor a bécsi Pöllerthor mozsarában törték, zúzták. De hát ehhez a hű kőszegiek nem értettek. A levitézlett „királyi" városbíró azonban, akit a polgárságnak erőszakkal kellett lerázni a nyakáról, továbbra is felszínen tartotta magát és felülről támogatott hatalmasság maradt a városban. Olyan időkben, mikor egy Caraffa rendezi Eperjesen a vér-