Payr Sándor: Szenczi Fekete István, a hitehagyott püspök. Egy viharos életpálya I. Lipót és Thököly korából. Sopron 1918.

VIII. Fekete Ostffyasszonyfán. Fegyveres zendülés Kemenesalján és a Rábaközben

engedélyt, hogy temessék el „absque omni pompa". Ruháit, mivel „nem voltak derekasak", a cselédek között osztották szét. (Chernél II. 108). Hitehagyott nő volt ő is. Szerelméért nemcsak Murány várát, hanem hitét is feladta. íme, aki egykor szépségével hódított és szellemi kincseket is könnyelműen áldozott fel, öreg napjaiban nagy szegénységben és megaláztatásban itt tapasztala: por, hamú, semmi vagyunk. Még alig temették el a Murányi Vénust és máris új ijedelmet okozott a városban Fekete. A következőkre nézve egy kőszegi diák a tudósítónk. Csak Jenában is több kőszegi ifjú tanult ekkor, úgymint Gärtner Illés 1681. Skaricza Gábor 1683. Wutzer János és Vislicenus András 1686-ban. Skaricza a kőszegieknek Nemescsón szolgáló első papját Rathgeb Mátyást latin versekkel üdvözölte is. (Applausus, Jena 1684). Ezek valamelyike (Gärtner és Vislicenus papfiak) lehetett az a kőszegi diák, akinek szájából Burius még a külföldön hallotta, hogy Fekete a visszatérése után az ő szüleinek házában rejtőzködött négy hétig. Chernél szerint Fekete a nejénél lakott, akinek jószágát a kir. fiskus talán csak még sem kobozta el. De ez nem hihető, inert Feketéné maga is csak most jött haza a férjével, akit a felesége házában az ellenség azonnal megtalált volna. Szállhattak volna Feketéék a fiatal vejükhöz, Gömbös István kőszegi nemeshez is. A városi jegyzőkönyv 1679. febr. 7. még Fekete főtisztelendő úr házáról szól, de ezt konfiskálták. (339. 1.) A kőszegiek és mások is, akik hazatértéről értesültek, inkább megijedtek, mint sem hogy örülhettek volna. Azzal a kérdéssel fogadták mindenfelé: vájjon őfelsége engedélyével és biztosítólevelével jőtt-e vagy sem ? S Feketének be kellett vallani, hogy nem hozott ilyent magával s így olyan merészséget követett el, amilyent száműzött társai nem mertek volna megkísér leni. A klérus és a felsőbb hatóság állítólag keresték, de hívei jól elrejtették s így egy ideig még biztonságban maradt (Burius 113). Kőszegen nem volt tanácsos nyilvánosan mutatkoznia. Ezért még az 1679. év végén elment Kemenes-