Payr Sándor: Szenczi Fekete István, a hitehagyott püspök. Egy viharos életpálya I. Lipót és Thököly korából. Sopron 1918.

XIV. A kőszegiek nemescsói szent háza. Fekete utolsó évei és halála

de meggyónt és az utolsó kenetet is felvette. (Zsilinszky, Kermann D, 112. Hahnekamp, Konvertiták 129). így sorozzák a r. katholikusok konvertitáik közé másik jeles püspökünket, az énekköltő Kalinka Joakimot is. Pedig pozsonyi fogságában csak csábítgatták, Szelepcsényi primás ebédre hivta, a kertjében sétált és vitatkozott vele, de nem tért át. Hiszen 1673-ban Feketével együtt Ítélték el és Zittauban . 1678. száműzetésben halt meg 77 éves korában (Hahnekamp 106. Kvacsala J.Prot. Szemle 1890. 732.) Ha ellenfeleink feljegyzéseiben ennyi a célzatos ferdítés, akkor a kőszegi anyakönyv bejegyzését sem lehet minden kritika nélkül elfogadnunk. Aáchs Mihályról, a szomszédos Nemescsó tudós és buzgó papjáról, akinek Fekete egykor felavató püspöke volt s aki Fekete dolgait Thököly idejéből is mint volt tábori lelkész jól ismerte, feltételezhetjük, hogy a megtévedt ember iránt ott a közelben továbbra is érdeklődött s midőn őt annyi háborúság után a betegség és a vénség már megtörte, lelkipásztori tiszte szerint, de emberi szánalomból a régi ismeretség és barátság révén is, betegágya mellett felkereste és bűnbánatra, megtérésre intette. Megengedjük, hogy az ilyen megátalkodott, elfásult emberre, ki magát már régóta a testi érzékiség és a Mammon szolgálatába adta, a jó lelkipásztor szavai sem voltak nagyobb hatással. Ezért mondja egyik forrásunk: az Isten igéjéből vett vigasztalások is csak bajosan tudták a lelkét felemelni. Hogy Fekete ezen elfásult, megtört állapotában formálisan is visszatért volna egyházunkba, ezt a történtek után nem tartom valószínűnek. Öt Thököly biztosai, mikor vissza akart térni, nyilvánosan és oly botrányosan utasították el, hogy ezután a szakadás közte és elhagyott egyháza között többé nem volt áthidalható. Szégyenét gyűlöletbe és üldözésbe fojtotta. S a tizenegy év alatt a jezsuitákkal, Kolloniccsal és a hatalom többi emberével annyira összebarátkozott, hogy a visszatérés ujabb árulás, ujabb botrány lett volna reá nézve. Az anyakönyvi bejegy-