Payr Sándor: Szenczi Fekete István, a hitehagyott püspök. Egy viharos életpálya I. Lipót és Thököly korából. Sopron 1918.

XIV. A kőszegiek nemescsói szent háza. Fekete utolsó évei és halála

Életének még csak az ötvenötödik évét tiporta ugyan, de úgy látszik, nem alaptalanul beszélt a vénségéről. Már korábban is betegeskedett. A sok lelki izgalom és mértéktelen élet, nem csuda, ha idő előtt megőrölte. A hatalomhoz pártolt át, de a jó mód sem tudott néki hosszú életet biztosítani. Hogy ilyen idő előtt megvénült beteges testtel miként tölte be birói tisztét, arra nézve nincsenek adataim. A teljes egy évet sem érte meg hivatalában. A rendes évi tisztújításkor már nem volt életben. Utolsó napjairól annyit tudunk, hogy az 1692. évi április 13-án már „egészségének jó részétől éppenséggel megfosztatott" s a nála látogatóban levő Erdős János volt birót és szenátort kérte fel helyettesbirónak. És április 15-én esti 8 és 9 óra kőzött szánalmas, viharos életét be is fejezte. „Pacate in Domino obdormiens" — mondja róla a jegyzőkönyv a halottakat megillető, szokott formában. De hihető-e, hogy ő, a hitehagyott egykori püspök, ki egyháza iránt Istennek hűséget esküdött, most mint búcsúzó haldokló városbíró csakugyan oly csendesen és megbékélten ment az örök biró elé számadásra? Volt hívei és barátai, akiknek egykor nagy ékesszólással hirdette Isten igéjét, a lelkészek, kiket papi hivatalukra felavatott és felesketett, áttérésének hírétől lesújtva abban reménykedtek, hogy ez csak pillanatnyi eltévelyedés és kikényszerített ballépés, amelyet nagy bűnbánattal sietve fog jóvá tenni. Volt kedves tanítványa, Pusóczi Fiiszár Miklós például a püspöki matrikulába ezt irá be róla: „Nunc quidem apostata, sed deus misereatur ejus et largiatur ipsi conversionem Pauli" (Fabó, Monum.IV. 338). Thököly idejében, mint láttuk, vissza is akart térni, de ismét csak anyagi okokból s azért csúfosán el is utasították. És széles körökben el volt terjedve az a vélemény, miként Schmal és Klein történetírók feljegyzik, hogy Fekete halála előtt ismét visszatért hozzánk. A nemescsói Aáchs Mihály személyében még a lelkészt is megjelölik, aki őt a szokott módon, urvacsoraosztással visszafogadta. S mivel Aáchs csakugyan még Fekete