Payr Sándor: Luther és az egyházi ének. Debrecen 1928. (Különlenyomat a Theologiai Szemle 1926. és 1927. évfolyamából)
II. Luther, a zeneértő.
Ime, a magyar énekszerzők tekintélyes része ismerte és fordította Luther énekét már a XVI. században is. Horváth Cyrill fentebbi értekezésében Luthernek a magyar protestáns énekszerzőkhöz való viszonyát tárgyalva, a reformátornak hatását a következőkben látja : 1. ,,A népénekeket Magyarországba szintén a lutheránizmus és a reformáció avatta az istentiszteletnek olyan kiváló elemévé, amilyennek a prot. egyházakban, sőt még a mai kath. egyházakban is látjuk és így a költészet emez ágának felvirágozása végső elemzésben Luthernek köszönhető."' 2. Megállapítja Horváth azt is, hogy Luther bizonyos ösvényekre vezette a magyar énekszerzőket. Vagyis az énekköltészetben ezek Luther példáját és módszerét követték. így például : a) Régi és magyar énekeket szintén felhasználtak (Dicséretes az gyermek, A keresztyénségben, Szegedi énekeskönyvében a 87. és 174. lapon), b) A zsoltárokat Luther példája szerint a legszabadabban és éppen nem szószerint ültették át a magyar versformákba, c) Egyházi és világi dallamokat is a régiekből vettek át. Ehhez még hozzátehetjük, amit Gyulay Pál állapított meg irodalomtörténeti előadásaiban, hogy Luther éneke, az Erős vár volt magyar irodalmunkban az első fordított és nem az eredetiből átdolgozott zsoltár. 24 Ki kell továbbá emelnünk azt is, hogy Luther a 36 énekében a régibb és újabb fordítások révén igen értékes anyagot (szöveget és dallamot) szolgáltatott egyházi énekköltészetünk számára. És végül még Luthernek a magyar egyházi zenére gyakorolt hatását kell megemlítenünk. Már Gálszécsi István Luther eredeti hangjegyeivel adta ki énekeskönyvét 1536-ban. És Farkas András is, Luther másik tanítványa és Gálszécsi barátja dallamot írt a krónikájához, amelyet hangjegyekkel ellátva adott ki 1538-ban. Sylvester János, aki egyházi éneket írt s a virágénekeket is kedvelte,, midőn értékes magyar párverseit Nádasdy Tamásnak megküldte, ezt írja : „Akkor szépek ezek igazán, ha lantkísérettel éneklik." S ajánlja, hogy udvarában az ifjak és hajadonok tanulják be és úgy énekeljék. Batizi András is, amint ezt Szilády Áron és Zoványi Jenő megállapították, a régi lantosok szokása szerint maga írta az ének dallamait. Sztárai Mihály már Páduában tanulta a zenét, de Luther példája is, akinek iratait tanulmányozta s akit annyiszor dicsér az énekeiben, bizonyára hatott reá. Egyik énekéből, mint fentebb láttuk, az Erős vár verssorai csendülnek ki. Laskón a szemtanúk beszélték Pathai Sámuel rektornak, hogy Sztárai prédikáció előtt nagy áhítattal és lelki édességgel énekelte az általa magyarra fordított zsoltárokat. „Minthogy pedig az éneklésben magas, csengő hangja is volt (alta et sonora simul voce), mint különben is zeneértő oly szép és kellemes harmóniával énekelt, hogy édes hangú zengedezésével a környékből is magához vonta az embereket" (Lampe—Ember, 662.). Ö is írt zsoltáraihoz bizonyára dallamokat is. Amint Tinódi Sebestyén is maga szerzett dallamokat az énekeihez. Még a Luther-féle „Hausmusik, Kantorei im Hause" hasonmását is megtaláljuk a magyarok között. Erre mutatnak már Sylvester fentebbi szavai is, akinek vezetése alatt a sárvári udvarban az ifjúság lantkíséret mellett énekelt. Szegedi Kis István házi köréről pedig ezt még bizonyosabban tudjuk. Szegedi, mint láttuk már, Krakkóban tanulta a zenét, s mint Luther hallgatója, még jobban megkedvelte. Kitűnő zeneértőnek és zenekedvelőnek rajzolta őt Skaricza is. A ráckevei paplakról beszéli, hogy Szegedi és a tanítója, Szebeni János, aki szintén kiváló zenész volt, néha-néha vacsoránál és ebédnél is egyedül csak Skaricza jelenlétében énekeltek. Áz ifjabb Szebeni énekelte az altot, Szegedi pedig a bassust. De ugyanezt máskor is megtették, különösen mikor Szegedinek kedves papi vendégei voltak. így voltak jelen ilyenkor a jó papnén, Erzsébet asszonyon kívül Szovátai Gáspár, a budai lelkész és Bakonyi Albert, a ceglédi püspök, olykor, olykor pedig Veresmarti Illés, a hercegszőllősi püspök is, aki valaha Szegedinek a háziszolgája-volt. Szenczi Molnár Albert későbbi feljegyzéséből pedig megtudhatjukhogy Luther énekei is mimódon terjedhettek el nálunk is a nép között. „Az lelki 21 Császár Ernő, A magy. prot. zsoltár költ. a XVI. és XVII. sz. Irodalomtörténet Közi. 1902. 446.
