Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

MÁSODIK KORSZAK. Az első virágzás kora. - VIII. A nyilvános vallásgyakorlat visszaállítása Rudolf és II. Mátyás korában. 1606—1619.

kovácsoltak össze ellenük, melyet Pozsonyban a zárdában nyomattak ki. Azután Forgách Ferenc, a magyar kardinális Rómába ment a pápához, hogy ott kipraktikálja, mimódon vegyék el Magyarországban a templomokat. Náprágyin kívül Sopronból Polosticzay András keresztes pap is jelenvolt a zsinaton.

1 A kiadott könyv alatt Faut bizonyára Pázmánynak a zsolnai zsinat kánonai és Lányi Illés Apológiája (Kassa 1610) ellen kiadott műveit (Peniculus Papporum, Pozsony 1610. és 1611. Logi Alogi, Pozsony 1612) érti.

2 Forgách és Pázmány, kiket Bécsből a hirhedt Kiesi érsek és bíboros is támogatott, a hazai klérust még jobban felbátorították a protestánsok t ellen. Náprágyi is most már nemcsak fenyegetődzött, hanem a vitás Kunigunda-beneficiumot csakugyan el is ütötte a soproniak kezéről. Már 1610. aug. 21. királyi rendeletet eszközölt ki, mely szerint Mátyás a beneficiumot Závodszky János theol. tanárnak adományozta, aki ezt 1612. bekövetkezett haláláig birta is. Utána pedig a király Köntös János felsőeörsi prépostnak és dömölki apátnak adományozta, akit a soproniak Mátyás többszöri ajánlatára végre plebánusnak is megválasztottak. A város több föliratban vitatta adományozási jogát, de mind hiába. 1613-ban ismét királyi rendeletre Köntösnek le kellett mondania és a beneficium Laskay János pozsonyi kanonoknak jutott. Náprágyi, kinek Laskayt kellett volna beiktatni, ez alkalommal iratot is intézett a városhoz, mely szerint az összes beneficiumok adományozási joga nem a várost, hanem a királyt illeti. Ez ellen Sopron a vasvári káptalanhoz adott be egy ünnepélyes protestációt. De mind hiában volt. Két királyi rendelet is érkezett, melyek a történteket megerősítik.

3 Náprágyi ezt a Laskayt azonban csak eszközül használta fel. Ő maga kívánta az értékes beneficiumot. És nem restelte már a következő évben a maga számára kérni a várostól, amelynek adományozási jogát előbb tagadta. „Laskayval majd ő megegyezik" — irta a városnak.

4 És a tanács, hogy a püspök haragját lecsillapítsa és patrónusi jogát is biztosítsa, 1615-ben Náprágyinak adományozta Kunigunda beneficiumát. Lackner polgármester és a tanács úgy vélte, a város békéje megér ennyi áldozatot. Meg1 Gamauf II. 88. Péterfy, Concilia Sacra II. 217. 2 Lásd Szabó K. Rmk. II. 333. 334. 336. 344. 347. 348. 3 Gamauf, Dokumente II. A. 13. p. 4 Sopr. mon. II. 297. Tanácsjkv. 1614. nov. 14.