Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - II. Az egyházalkotmány fejlődése.

István főesperest, mint sárvári lelkészt, közelről érdekelte, mert a sárvári alkapitány kettős házasságát intézték el benne feltételesen. Klaszekovics István püspöksége idejéből is vannak házassági pereink. Egy ilyennek lefolyása Csepregen 1614. nov. 6-án a zsinat alkalmával tartott egyházi törvényszéken a következő volt. Borbély Tamás lukácsházai mesterembernek ifjabb Nádasdy Tamás szolgájának a „képében" Szerencsés György prókátor adta elő a vádat. Mig Borbély három évvel ezelőtt a földesurával Erdélyben járt, felesége, Kassai Anna a porkoláb fiával, Melegh Jánossal szerelmi viszonyt szőtt, tovább mint félévig járt paráznaságban és bujdosott vele. Férje főemberek közbenjártára megbocsátott neki, visszafogadta, de már másodnap ismét latrokhoz adta magát, kik a ház ablakán is belőttek, de a férj szerencsére nem volt otthon s így a golyó csak az üres ágyat találta. Nádasdy nem helyeselte, hogy Borbély a parázna asszonyt visszafogadta és ő Kassai Annát Devecserben, a másik birtokán ki is pellengéreztette. A nő ezután Pápa vidékén az ihászokkal hét számra járt távol latrúl és paráznául. Az ügyvéd szavai szerint Borbély Tamás mint jámbor mesterember nem akar afféle fertelmes asszonyállattal élni és törvényt kér ellene. Három lukácsházi és négy nemescsói tanút (köztük nemes Hollósi Jánost is) hallgattak ki s ezek a vádat megerősítették. Kassai Annát Zvonarics Mihály esperes levélben idézte meg, de nem jött el. Tanácskozás után az Ítéletet ily módon iktatták a jegyzőkönyvbe : „Deliberatum. Mivel hogy eléggé megbizonyodott, hogy az megnevezett asszonyállat meg nem maradott az ő életének tisztaságában, sem az urával való megbékélésének előtte, sem utána, hanem jámbor urának tiszta ágyát parázna főrtelmességével megundokétotta és igy ennek adott hitét elárulta, méltónak Ítéljük kívánságát Borbély Tamásnak, melyben az parázna asszonyállatnak házasságbeli kötelességétül szabados kivan lenni; azért az mi sententiánkkal szabadossá is tesszük őtet attúl, megengedvén az Úrban való uj házasságát és ezt cselekesszük Christus Urunknak Matth. 19. megirott törvénye szerént, melyben az házasság kötelének paráznaságért való megoldozása engedtetik, az hol így szól Christus Urunk: „Mondom tinéktek, hogy valaki bocsátandja feleségét, hanem csak paráznaságért és mást veend, paráználkodik." Az asszonyállatot penig törvény szerént való házasulástúl egész életében tiltjuk, hogy ha ki feleségül venné, ne ejtené magát paráznaságba azon Christus törvénye szerént, ki az feljül