Kis János: A' vallástalanságról, 's a' vallásbéli buzgóság' meghidegedésének okairól különösen a' protestansok között. Sopron 1815.

II »fie uraiknak,, hanem szolgaiknak tartsák: még is az egyháziak' uralkodása nem sokára az előtt még soha nem esmért mértekre hágott, 's az által a' szolgai félelem 5 vallása egészen láb« ra állott, 's az igaz keresztyénség' lelke meg­fojtatott. A' szolgai féléiéin azokban az időkbea nem kevés mértékben gerjesztett vallásbéli buz­góságot, de nem valóságos vallásszeretést, ha­nem tsak egy ollyant, melly tsak az akkori félig vad nemzetekre nézve volt szükséges, 's &' mellynek Utóbb, midőn azon nemzetek job» ban kimíveltettek , megkellett szűnni 'sfiúi indú­Jatböl származó vallásszeretéssé kellett változni. Ezen változás elmúlhatatlanná lett, midőn a' tizenötödik században a'tudományok' világa tujra feldérült. A' keresztyén vallás' kútfejeivel való bővebb megesmerkedés szükségesképen Kiás tekintetből nézette az egész vallást, mitűt annak elölte. A' hierarchiának minden batáro­kat általhágó mértéke, a' vallás'szolgái nagy fészének mind erköltsi mind tudományos tekin­tetben való nagy romlottsága: egyébb okokon kivi'il már ez a' kettő is elégséges volt azt az épületet lerontani, melly magának örökkéva­lóságot látszott ígérni. Luther tsak merészen 'és fenn szóval mondotta-ki azt, a' mit Ö előtte tnár sok ezeren gondoltak; 's ha Ö nem let t volna, vagy ha Ö hirtelen elny omaitatott volna is; nem sokára más vaUki, bizonyosan tette irolna,

Next

/
Oldalképek
Tartalom