Csepregi Zoltán: Magyar pietizmus 1700-1756. Tanulmány és forrásgyűjtemény a dunántúli pietizmus történetéhez. Budapest 2000. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 36.)
Tanulmány - III. Nyomdatitkok és szerzőségi kérdések
1637), m a káték pedig végképp nem tekinthetők újdonságnak. Mindezek a könyvek egyházi igényt elégítettek ki a teológiai irányzatoktól függetlenül. 16 " A győri konvent kezdeményezésére kiadott káték, ima- és énekeskönyvek (így a Halléban megjelent Győri katechismus és „Gerengelius" is) elsősorban nem a pietizmus terjesztésére, hanem a betűínség enyhítésére szolgáltak, az ÚZMK több mint ezer oldalán pedig békésen megfért egymás mellett több teológiai szín. Szerkesztőikben, a „wittenbergi" Torkos Andrásban, Józsefben és Fábri Gergelyben leginkább azt a lelkesedést vezethetjük le a hallei lelkiségből, mellyel orvosolni próbálták a magyar nyelvű egyházi irodalom nyomasztó hiányát. Payr továbbá igen nagy jelentőséget tulajdonít a kátéknak és az Ágostai Hitvallásnak: szerinte ezek megjelentetése bizonyítja, hogy a dunántúli pietisták ragaszkodtak a szimbolikus iratokhoz, a pietizmusra jellemző felekezeti tolerancia náluk nem vezetett közömbösséghez. 161 A katechézis, a konfirmációi oktatás ugyanakkor szerinte éppen a pietizmus hozadéka volt Magyarországon. 162 Payr megállapítását fogadjuk óvatosan: a hitvallási iratokhoz való ragaszkodás a magyarországi felekezeti viszonyokból is fakadt, s ezek kiadása nem biztos, hogy szubjektív törekvésből, hanem inkább objektív szüségszerűségből történt. A hitoktatás sem feltétlenül jelenti mindenütt a gyülekezeti munka bővülését, sokszor csak a megszűnt istentiszteleti életet próbálja helyettesíteni. A hagyomány és az újítás összekapcsolását a Bárány-Ludvig-Sartoris műhelyben jól példázza - az Ács-művek már említett bővítésén kívül - az 1735-ben megjelent káté is, mely tartalmazza Luther Kis káté-ját (a hallei Győri Katechismus szerint) és Gerengel Summá-jít (a hallei kiadás szerint), de már kiegészül a konfirmációi kérdésekkel és egy alapos katechetikai bevezetővel, melynek alapja Johann Jacob Rambach Der wohl unterrichtete Catechet c. írása. 163 A káté szerzőségét Payr Báránynak tulajdonítja, 164 ám ezt is Sartoris János munkájának kell tartanunk. A nemescsói kéziratos Agenda (1760k) is Sartoris műveként említi: ,5 "TRE 12,448-453; Steiger 1997. ""Szelestei 1994. 212-213. 141 Payr 1898. 123. "' 2 Payr 1898. 128-134; 1908. 187-193. ,ö Első kiadás: 1724., tizedik: 1762! Tartalmát ismerteti: Payr 1908. 182-187. m Payr 1898. 154. Azon az alapon, hogy Bárány 1750-cs kátéja az 1735-ös kiadást követi. Am az 1750-cs káté Ratkótzy Miklóstól való előszavában azt olvassuk (11-12, 17, 22): „Látván ezen nagy fogyatkozásunkat c dologban, kezdtek czcllcn segítségre jöni, némely ISTEN ditsöségc mellet hiven fáradozó lelki Atyák, a Diktomos könyvvel, és a Norimbcrgában nyomtatott öreg Katckismussal [...] De minckutánna a Dikt. könyv, Idvcsségnck rendi és T.S.J. Uram Kátckismusa világosságrajöttek [...] A mi az examinálás módját illeti, mint kell a gyengébb elmékkel bánni, mint az cröscbbckkcl, arról méltó olvasni T.S.J. Uram Katck. Elöljáró beszéd § 19. s a köveik.". A monogram feloldása: tisztelendő Sartoris János. Bárány János az 1735-ös és 1747-es kátét egyaránt Sartorisénak nevezi: 93. A régi irodalomtörténeti hagyomány megosztott volt a kérdésben.
