Csepregi Zoltán: Magyar pietizmus 1700-1756. Tanulmány és forrásgyűjtemény a dunántúli pietizmus történetéhez. Budapest 2000. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 36.)
Tanulmány - II. Centrum és periféria
2. Győr és hatóköre Az első dunántúli, aki még a századforduló előtt a hallei eszméktől fűtve tért haza, valószínűleg Georg Dániel Fridelius volt. Tragikus halála (1705) azonban megakadályozta, hogy nemescsói lelkészként magvalósítson valamit abból itthon, amit Francke intézményeiben tapasztalt (2). 58 Ifj. Ács Mihály (1672-1710) és Torkos András körülbelül egyidőben, az új század első éveiben fejezték be németországi peregrinációjukat. Bár egyikük sem volt hallei diák (Ács Straßburgban, Torkos Wittenbergben töltötte a legtöbb időt), mindkettejük fejében megfordult az egyetemváltás ötlete, s nem is akárki tanácsára: Philippjacob Spener biztatására igyekeztek felkeresni Francke árvaházát. Torkos András maga számolt be később látogatásáról (4), Ács Mihály útjáról közelebbit nem tudunk, 59 de amit Spener ajánlásként vele kapcsolatban írt, az mindennél izgalmasabb (1). Ács megjelenésében Spener felismerte azt az esélyt, hogy személyében vagy segítségével elérhetik már a magyarajkú gyülekezeteket is, részben a volt királyi Magyarországon, részben a volt török területen. Ebben nemcsak az az érdekes, hogy a berlini esperes már 1700-ban előre látta azt a lehetőséget, amely néhány évvel később valósággá is lett, hanem az is, hogy éppen ő, akitől Franckéval szemben a szakirodalom elvitatja a földrajzi távlatokban való gondolkodást, figyelemmel kísérte a nyelvileg elszigetelt, tanult emberekben szűkölködő, az „igazságot" még nem ismerő magyar evangélikusokat (ez a jellemzés bizonnyal Ács beszámolóján alapult). 6 " Hazatérve Torkos András győri rektor, Ács Mihály pedig ugyanott kissé később konrektor és diakónus lett. Győr regionális jelentőségének érzékeltetéséhez látnunk kell, hogy a 18. század első felében a Dunántúli Evangélikus Egyházkerületben mindössze 8 helyen volt folyamatos, törvényileg biztosított nyilvános vallásgyakorlat: 4 „artikuláris helyen" (Nemescsó, Nemesdömölk, Nemeskér, Vadosfa) és 4 végvárban (Győr, Nagyvázsony, Várpalota, Zalaszentgrót). Ezek közül egyedül Győr volt népes, városi gyülekezet. Tanulságos megnéznünk, kik működtek ebben a városban (az adatok néhány esetben hozzávetőlegesek): 5S Fridelius levele A.H. Franckénak 1702. augusztus 7. 5 '' Csak pár napot tölthetett Halléban. Vö. Sólyom 1963. 56. Carl Hildebrand von Canstein is felhívta rá Francke figyelmet. 1700. május 22-én így írt neki Berlinből: „Es ist cin Studiosus Theologiae von Strasburg, cin Hungarius, H. Spener rccommcndirct worden, welcher sich gern eine Zeitlang bey ihnen aufhalten will, ist aber sehr arm, doch meinet der H. Spener, man werde ihn schon unten gebrauchen könen, weilen Er vorgibt, das Er die eigentliche linguam Hungaricam nur wißc, welche er gern einen von den dortigen studiosis lernen woltc." Schicketanz 1972. 88-89. Francke Spcncrnck írt válaszából (1700.6.2. Kramer 1861. 457) csak az derül ki, hogy Ács átadta neki a levelet: „und bin dem Ungarn zu dienen von Hcrtzcn begierig, der Hoffnung Gott werde ihn bey uns erhalten und im Segen seyn laßen". 60 Igaz, hogy aki számontartja Spener és a gyászévtized magyarországi emigránsainak kapcsolatait (Neuser 1976., 1977.), az nem lepődik meg ezen a levélen.
