Csepregi Zoltán: Magyar pietizmus 1700-1756. Tanulmány és forrásgyűjtemény a dunántúli pietizmus történetéhez. Budapest 2000. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 36.)
Tanulmány - II. Centrum és periféria
tő általános gyakorlatnak (csak Tomka Szászky, Perlaki, Fábri és Haynóczi jöttek a Duna túloldaláról, míg Magdó a Barcaságból). Talán ezzel is magyarázható, hogy lelkésznek is itt maradtak, csupán Tomka Szászky János (1694-1762) ment át a pozsonyi - ugyancsak pietista szellemű - iskolába, Ács Mihály pedig Rákóczi táborába, patrónusai, Telekesi Török Istvánt követve. 3. A támogatás decentralizálása Torkos András 1709-ben - már győri lelkészként - kezdett levelezni August Hermann Franckéval. A kapcsolat felújítását az is elősegítette, hogy Torkos volt tanítványa, Vázsonyi Márton ekkor már bennfentes volt Halléban. Vázsonyi nyomában egy évtizeden át folyamatosan érkeztek győri diákok Francke környezetébe, akik hazatérve a győri iskolában kezdték pályájukat (Bárány György, Wagner György, Tatay István). Feltételezhetjük, hogy Győrött az oktatás ebben az időben már a hallei tapasztalatok kamatoztatásával folyt (15), bár ebből a korszakból győri tanterv nem maradt ránk. 66 1714-ben Torkos újabb területre próbálta kiterjeszteni a halleiekkel való partneri viszonyt. A pozsonyi országgyűlés vallásügyi tárgyalásairól beszámolva megpendítette levelében, hogy pénzre volna szükségük (21): politikusaik és a magyar jogban járatosak aggódnak a pénz miatt. Ugyanis ez a dolgok lelke. Az érmékre vert fegyveresek gyakran legyőzik a győzteseket. De különösen náluk, Alsó-Magyarországon olyan szerencsétlen a helyzet, hogy még a legfényesebb házakban is csak a szegénység látható. Nem tudván, honnan fedezzék a költségeket, egyesek a szász és brandenburgi evangélikus rendek segítségéért gondoltak folyamodni. Ebben az ügyben számított Francke közbenjárására. A felvetésre a hallei professzor igencsak meglepődött, s magyarázatot kért, hogyan lehet szent ügyben kenőpénzt használni (ez a levél nem maradt ránk). Torkos válaszában (26) ismertette a hazai gyakorlatot, s bibliai idézetekkel igyekezett ennek üdvös voltát igazolni. Szerinte a virágzó egyházakban nevelkedett hívők nem értették még meg elég mélyen Krisztus tanácsát: „Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba." (Lk 16,9) A vallásgyakorlat szabadságának kérdésében nem számítanak a költségek. Francke idegenkedését látva azonban Torkos módosította kérését: az elűzött lelkészek számára folyamodott alamizsnáért, s kérését Károlyi István esperes is támogatta (27). Francke erre már széles körű gyűjtésbe kezdett, 67 melynek eredményét, 157,5 forintot 1715 tavaszán el is juttatta a koldusbotra jutott prédikátoroknak (31, 33, 34). 66 Amit Bárány nagyvázsonyi módszereiről tudunk, azt korábbi, győri működéséről is feltételezhetjük. Vö. Szelestei 1994. 211. 07 1714. november 20-án Carl Hildebrand von Canstein Berlinből így írt Franckénak: „will sehen ob etwas für die armen Ungarn zu bekommen." Schicketanz 1972. 671.
