Csepregi Zoltán: Magyar pietizmus 1700-1756. Tanulmány és forrásgyűjtemény a dunántúli pietizmus történetéhez. Budapest 2000. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 36.)

Forrásgyűjtemény - 100 forrás

FBG Chart. A. 962. Nr. 32. Autográf Megjelent: Szelestei 1986. 120-121. 54.}. JEGYZETEK 1. Johann Christoph Colcr (1691-1736) cv. lelkész, 1731 -tol weimari udvari lelkész, az Acta HistoricoEcclesiastica c. folyóirat (1734-1758) alapítója: ADB 4,403. A levél már halála után érkezett. 2. 1719-ben érkezett meg Sartoris Németországba, Colcr pedig 1720-ig Wittenbergben tanított. 3. Torkos András fordítása. Wittenberg, 1736. Ld. Pctrik V.63; Ecscdy 46-47.sz. 4. Arnd János: Az igaz keresztyensegröl ivott negy könyvei. „Jéna" [Sopron], 1741. Ld. Pctrik 1.117; Ecsedy 55. sz. 79 Friedrich Wilhelm Beer

1 Gotthilf August Franckénak Pozsony, 1139. április 8. A Sopron melletti Nemescsó lelkészétől [Sartoris Jánostól] kapott levelet a minap, melyben kéri, járjon közben Franckénál Johann Arndt Wahres Christentumjának magyar kiadása érdekében. Két társával ugyanis, melyek egyike, Vázsonyi Márton, a hallei diák már halott, sokat fáradozott, hogy e könyv magyarul megjelenhessen. Előjegyzésekre azonban nem lehet számítani, mivel a magyar lelkészek többnyire tudatlanok, s wittenbergi indíttatásból elfogultak a könyv és fordítója ellen, akit az ottani pietisták vezérének tartanak. O maga látva, hogy a rácok kedvéért Arndtot illírre is lefordítják, úgy véli, hogy a magyaroknak is jár hasonló. Igaz, hogy [a magyar evangélikusok] kevesen vannak és szegények, de a kálvinisták annál számosabbak, s egy ideje igen barátkozóak lettek. Annak következtében, hogy tanáraik az evangélikusoknál tanultak, sok előítéletüket elvetették. Ez a könyv is kedvezőfogadtatásra számíthat náluk. Ha a kiadáshoz sikerül patrónust találni, korrektorok akár Halléban, akárJénában akadnának. Talán ez a könyv ébredéshez vezetne a reformátusok között. - A katonák közt nagy a félelem. Belgrádból és Temesvárról a készleteket a Dunán Budára menekítették, de a polgári menekülőket Péterváradon tartották. Maday Dávid Sámuelnek már korábban beszámolt. Hochwürdiger Herr Doctor, herzliebster Herr und Gönner! Ich bekomme dieser tagen von einem ungarischen predigern zu Nemesscó nicht weit von Ödenburg einen brief, in welchem er mich ersuchet, Euerr Hochwürden zu ersuchen um rath und hülfe, wie sie des seeligen Johann Arndts bücher von Wahren christenthum in die ungarische sprach übersetzet möchten drucken laßen kennen. Es hat dieser gute mann mit noch zween anderen, davon einer Vasony, welcher in Halle studiret, schon todt ist, sich dieses buch seinen Ungarn in die hände zu bringen sehr angelegen seyn laßen.

2 Aber alle seiner mühe ungeachtet kan er doch nicht so viel erhalten, daß man eine praenumeration dazu erlangen konnte. Die größte ursach ist, weilen die ungarischen pastores meistens ignoranten und von dem wittenbergischen geist wieder dieses buch sowohl, als auch diesen dolmetscher, der für ein haupt der pietisten dorten gehal-