Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Szellemi virágzás, nehezedő körülmények (1924-1952)

Ugyanakkor a tehetségeket igyekeztek erőteljesen támogatni. 1941-ben az állami iskolákhoz hasonlóan felemelték a javító vizsgák díját és az osztályismétlő tanulók tandíját. Az így összegyűlt pénzt tehetséges, rászoruló tanulók támogatására fordították. Ez a gyűjtés tette lehetővé, hogy például a Fasorban egy hatgyermekes törpebirtokos család tehetséges tanulójáról gondoskodtak. A tanulás egyéb feltételei ebben a korszakban fokozatosan javultak, a szertárak állománya gyorsan nőtt és modernizálódott. A szemléltetésben egyre több teret kapott a filmvetítés. Vetítőgépe 1936-tól volt az iskolának, és elsősorban a földrajz- és fizikaoktatásban használták. Az élő nyelvek tanítása is intenzívebbé vált. 1934-től a német mellett angolt is kezdtek tanítani. A választék 1940-ben tovább bővült, mert az olasztanítás is megindult az V. osztálytól kezdve, franciát pedig rendkívüli tárgyként lehetett tanulni. * A tanulmányi kirándulások ebben a korszakban már szerves részei a diákéletnek. Minden osztály rendszeresen járt egynapos tanulmányi kirándulásokra vagy hosszabb többnapos utakra, hogy az ország nevezetes tájait megismerjék. Gyakori volt a hajókirándulás, amikor bérelt hajóval hol Visegrádra, hol Zebegénybe, Vácra vagy a Csepel-sziget körüli útra mentek. A tanárok többször szerveztek Rómába, Észak- vagy Dél-Itáliába kirándulásokat, de a költségek miatt nem mindenki számára volt elérhető az itáliai út. Az ilyen nagyobb kiadások fedezésére igyekeztek a diákokat takarékosságra szoktatni, eleinte a kisebbe-