Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest 1989. (Iskolák a múltból)

Magyar középiskola-történeti áttekintés (Mészáros István)

középszintű iskolájukhoz hagyományos módon kapcsolódott az elemista szint; nagyobb kollégiumaikban — középkori örökségként — nem vált el élesen az alsó, középső és a magasabb tagozat oktatása. A 16—17. század fordulóján három korábbi középkori középszintű iskola állt katolikus irányítás alatt (Nagyszombat, Pozsony, Győr); tovább működtek a középkori katolikus iskolákból alakult, középszinttel rendelkező protestáns iskolák (Sopron, Pápa, Miskolc, Debrecen, Sárospatak — Besztercebánya, Körmöcbánya, Selmecbánya, Igló, Késmárk, Lőcse, Trencsén, Eperjes, Bártfa, Kassa — Beszterce, Medgyes, Szászsebes, Szászváros, Nagyszeben, Brassó — Nagyvárad, Nagybánya, Máramarossziget, Kolozsvár, Gyulafehérvár, Marosvásárhely). A 17. század folyamán számos új protestáns iskola kezdte működését (Kolozsvár, Pozsony, Szatmár, Segesvár, Nagykőrös, Rozsnyó, Zilah, Nagyenyed, Székelyudvarhely). A 17. század végén a következő városokban volt katolikus középszintű iskola: Buda, Esztergom, Győr, Sopron, Kőszeg, Pápa, Pécs — Pozsony, Pozsony szentgyörgy, Nagyszombat, Komárom, Trencsén, Besztercebánya, Breznóbánya, Lőcse, Kassa, Eperjes, Szakolca, Zsolna, Podolin, Privigye, Szepesváralja, Szepesbéla, Ungvár — Eger, Gyöngyös, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szatmár — Nagybánya, Kolozsvár, Csíksomlyó, Kézdivásárhely, Székelyudvarhely. A 16—18. századi gimnázium alapvető hagyományos tananyaga a latin nyelvtan, latin klasszikus szerzők műveinek elemzésével. A tanulókat három csoportra osztották. A latin nyelvtan elemeit tanuló fiúk voltak a principisták, de ez az osztály további kisebb tanulócsoportokra oszlott az elsajátítandó nyelvtani