Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Luther és a reformátorok - Bencze Imre: Konrad Cordatus, Luther Budáról indult küzdőtársa
szülőföldről kísérhette Martin Cordatust Wittenbergbe, s vállalkozott arra, hogy Luther könyveit Magyarországra hozza. Vállalkozása mártír- sággá lett a magyarok német- és „eretnek”-gyűlölete miatt. Cordatus wittenbergi tartózkodása alatt még aligha tudhatott erről az esetről, mert néhány hónapi lelki-szellemi feltöltekezés és hitében való megerősödés után visszatért Budára. Újabb budai működése azonban nem terjedhetett hosszabb időszakra, mert már 1525 májusának elején barátjával, Kreslinggel együtt letartóztatták. A rákosi országgyűlés törvénycikkein még meg sem száradt a tinta, s a klérus már akcióba lépett, hogy a veszedelmes „szakadárokat” elnémítsa. Felvetődik a kérdés, hogy az éppen ezekben a napokban kitört bányászlázadásban volt-e valami részük a letartóztatott prédikátoroknak. Két dolgot kell ezzel kapcsolatban figyelembe vennünk. Az egyik: amikor a besztercebányai bányászok sztrájkba fogtak, és megtagadták bérük felvételét az értéktelenebb új pénzben (nova moneta), a két budai pap már Szalkay prímás foglya volt.45 A másik: ellenük a vád egyöntetűen a reformáció szellemében való prédikálás (contione heretica)! És nem lázadás vagy annak szítása. Bár kétségtelen, hogy élvezték a lázadó munkások szimpátiáját. A körmöcbányai tanácstag, Dyonisius Schneider és Peter Ungerfeind selmeci városi tanácsos egyaránt mellettük állott, sőt. közbenjárt értük a besztercebányaiak közvetítésével az érseknél. A besztercebányaiak ugyan már előbb testvérileg figyelmeztették a selmeci és hodrusi fölkelőket levélben. Elismerték követeléseik jogosságát, s azt a reményüket fejezték ki, hogy ebből valami „isteni”, „krisztusi”, illetve „evangéliumi” jöhet majd elő, de intették őket, hogy ne használjanak erőszakot a király és az isteni renddel szemben.46 Ezek a gondolatok nagyon is lényegesek. Jelzik a reformátori tanítás továbbgyűrűzését. Hiszen Luther is ezt vallotta-hirdette a német paraszt- háborúval kapcsolatban. A keresztyének ugyan kötelesek közbelépni a nyomorúságban levőkért, de ezt sohase tehetik erőszakkal és mások kárára. A besztercebányaiak levele is jelzi, hogy a bányászfelkelés pusztán gazdasági okokból és nem ideológiai alapon történt. Szerencsés Imre gazdaságpolitikája ellen tiltakoztak, mert a pénz leértékelése elsősorban a kétkezi munkásokat érintette. A két budai prédikátor harmincnyolc héten át tartó fogságot szenvedett budai és esztergomi börtönökben. Pedig már május 27-én követek mentek Budára érdekükben, amint azt a körmöcbányai számadáskönyv bejegyzése mutatja 47 Majd Cordatus barátja, B. Frankfordinus próbált 142
