Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

pártázatot nyert.

3

6 Körmöcbányán a vártemplom szentélyében 1620-ban faragott padokat helyeztek el.

8

7 A XII. században elkezdett csetneki templomot művészies barokk felszereléssel látták el.

3

8 Ez a templom kivételképpen megmaradt az evangelikus egyház birtokában. Kőszegen a Szent Jakab-templomot 1605-ben tűz pusztította; helyreállították. Ugyanott 1615—20ig templomot építettek a magyar hívek részére, ez ma az ú. n. plébánia-templom.

3

9 16. De a városi evangelikusság sem tudta sokáig védeni templomait. Az 1670-es években elkövetkezik Magyarországon az anvaszentegyház eddigelé legsúlyosabb megpróbáltatása. A protestáns lelkészek Pozsonyba idéyfetése megbénította a gyülekezeteket. A falvaktól elvett templomok után rákerült a sor a városiakra is. S mindez együttjárt a bécsi kormány németbirodalmi hódító politikájának dühöngésével, az egész magyar nemzet semmibevételével. A magyar nemzeten belül pedig végképpen bizonytalanságban volt minden protestáns élete. Akkor ér az evangélikus templom hazai története is mélypontjára. Néhány hónapig az egész (királyságban Sopron az egyetlen helység, amelyben szabad evangélikus istentiszteletet tartani, de azt is csak egy udvarban. Az evangélikus gyülekezetet megfosztották templomaitól. Előbb a Lackner Kristóf-háznak, majd Eggenberg hercegnő házának udvara lett az istentiszteletek otthona. 1674 volt ez a szomorú esztendő. Időközben fatemplomot épített egy udvarban a gyülekezet, de 1674 szeptemberétől 1675 végéig azt sem használhatta.

4

0 Sopronon kívül csak néhány hely kapott 1675-ben királyi szabadságlevéllel engedélyt lelkész tartására, így Nagyvázsony és Légrád, de itt sem a gyülekezet, hanem a véghelyi vár őrség.

4

1 Keserű volt ez a sors és annál inkább, minthogy a török uralom alatt mentve voltak ettől a dühös üldözéstől a protestáns gyülekezetek és lelkészeik. Érthető volt, hogy megint Erdély felé nézett a nemzet, ahol még nemrég is, 1669-ben a Compilatae Constitutiones (Összegyűjtött Végzések) című törvénytár mind a négy vallás javára egyenlően és őszintén rendelkezik úgy, hogy megbüntetendők a templomfoglalók.

4

2 II. AZ ARTIKULÁRIS HELYEK KORA 1681-től 1781-ig 1. 1681 :XXV—XXVI. t.-c. 2. A törvénymagyarázó rendeletek. 3. II. Rákóczi Ferenc uralma. 4. Carolina Resolutio. 5. Artikuláris templomok. 6. „Imaház." 7. Az erdélyi helyzet. 1. A magyar nemzet Erdély felé nézett, szabadulást várva. De Erdély már nem volt az a hatalom, ami a XVII. század e?5o felében. Lipót király ugyan Thököly Imre harca miatt hívta össze 1681-ben Sopronba a magyar országgyűlést, és tett is engedményeket a magyar alkotmányosságnak ahhoz képest, amit addig szándékozott tenni Magyarországgal, azonban a protestáns követek még annyit sem értek el, hogy I. Rákóczi György vívmányai megerősítést nyertek volna. Ellenkezőleg, az új törvény az 1608-i vallásügyi törvény értelmében engedi meg a vallás szabad gyakorlatát, bár mindenkinek s az országban mindenütt, de a földesurak jogainak épségben tartásával Kettős veszteség volt ez az előző jogszabályokhoz képest. Csak az volt benne vigasztaló, hogy az 1670-es évek valóságos állapotához, a jogtalansághoz és általános üldözéshez képest mégis több levegőt ígért a protestáns egyházaknak. Külön törvénycikk foglalkozott a templomok ügyével. Ez a törvénycikk, jóllehet nem kifejezetten, de nyilvánvalóan meghagyta a római egyház birtokában azokat az evangélikusoktól elvett templomokat, amelyeket már felszenteltek római katolikus szertartás szerint. Csak azoknak a templomoknak a visszaadását rendelte el ugyanis, amelyeket még nem avattak fel így. Ez azonban csak porhintés volt a tudatlanok szemébe. Általános rendelkezés volt még az is, hogy azokat a templomokat, amelyeik birtokában az ágostai és helvét hitvallás hívei ténylegesen vannak, kezüknél hagyják. Továbbá az, hogy a mágnások és nemesek váraikban és szokott lakhelyeiken, bármely vallásfelekezet szerint imaházakat és kápolnákat építhetnek és javadalmazhatnak. Tartalmazott azonban a törvénycikk részletes rendelkezéseket' is. Tizenegy vármegyében két-két, illetőleg az egyikben még egy harmadik helyett nevezett meg, hogy ott az ágostai és helvét hitvallásúak kényelme szerint, templomok építésére területeket jelöljenek ki a kiküldendő biztosok. E helyek a következők: Vas vármegyében: Nemesdömölk (a mai Celldömölk egy része), Nemescsó, a helvét hitvallásúak részére Felsőőr, Sopron vármegyében: Vadosfa és Nemeskér, Pozsony vármegyében: Rhéte és