Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

ifi. Rákospalota, új templom A központi elrendezésű templomtípusnak érdekes esetei Budapest-Kőbánya és Rákospalota templomai. Az előbbinek alkotója Frecska János, a mű 1931-ben készült el. A templom külsejének egyszerűségével, ritmikus tagolásával, tömegelosztásával hat, kerekded vonalakkal oldja meg az épület egves részeinek átmenetét. Maga az alaprajz i; kerekded, csak a szögletes apsis-rész ugrik ki belőle a bejárattal szemben. Lapos kupola fedi a templomteret, — egészen új hang templomépítészetünkben — így annál nagyobb hangsúllyal emelkedik a főtengelyben előépitett, masszív, csaknem végig falazott torony, melyet csak éppen befejez egy kis, kupolaalakü sisak. Fölfelé törekvést jelentenek a templomablakok, hosszú, keskeny, téglalapalakú formájukkal, meg-megszakadva, füzérszerűen egymásután igyekezve fölfelé. Magasítja a templomot az is, hogy a kultúrterem az épület alagsorában nyert elhelyezést. A horizontális tagolást mindössze keskeny, két ablaksor közt elvonuló párleány jelzi. Vörös téglából készült, ú. n. Rohbau az egész épület. Kupolának megfelelő boltozat borul a belső tér fölé. Derűs, intim hangulatú tér ez, elősegíti a benyomást pompásan megoldott világítása: a körbenfutó ablakokból csak úgy özönlik a fény a templomba. íme, a modern építészet egyik főkövetelménye megjelenik templomainkban is és felfogásunknak valóban megfelel: a protestáns hívő nem szereti a templomok rejtelmes félhomályát. Sárgásbarna és rózsaszín kőből összeállított oltár és szószék egészíti ki egyszerű vonalaival a belső képet. (46. kép.) Kőbánya temploma a klasszicizáló hatást elrendezésével éri el. Tovább megy Szalkay Jenő építész, ki Rákospalota új evangélikus templomát építette: ez egész felépítésével magán viseli a klasszikus, helyesebben szólva, a renesszánsz építészet befolyását. (1941.) Ahoszszanti elrendezésű templomok inkább empire épületeinket idézik, ez nagyszabású koncepciójában a renesszánsz eredményeire támaszkodik. Alaprajza négyzetes, csak szentélyrésze lép ki ebből a vonalból. Centrális elrendezésének megfelelően kupolás boltozata van, ez is a renesszánsz dobra emelt félgömb-kupoláit veszi alapul, tetején a szokásos, külön kis kupolával ellátott „lámpás" áll könnyed kis oszlopokon. Négy torony nyúlik föl az épület négy sarkán, a homlokzatiak jóval magasabbak a másik kettőnél. A tornyokon is ismétlődik a kupola-lezárás, vasbeton pilléreken. Jellegzetes a homlokzati bejárat, sima dór oszlopsorával. (47. kép.) Egyéni ablakmegoldást figyelhetünk meg, mely Frecska előbb ismertetett megoldásával rokon: az ablakok keskeny, rendkívül hosszú füzérben