Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)
I I . R É S Z . - VIII. IGEHIRDETŐ.
időben, s hogy a fantasztikus történetnek nagyobb hitelt adjon, jegyzetben Pray Györgyre hivatkozik. 1 A neves jezsuita történetíró hivatkozott helyen az erdélyi püspököket tárgyalja s 1519-ben Várdai Ferencnél jegyzetben megemlíti, hogy talán ez volna azonos azzal a kecskeszarvú magyar püspökkel, aki időjelzés nélküli, hosszan közölt tudósítása szerint (Corona aurea sive História venerabilis Ordinis de redemptione captivorum) Tatárországban juhokat őrzött s sajátságos éktelenségéhez éppenúgy jutott, mint ahogyan Bornemisza elbeszéli. Pray még megjegyzi, hogy mások inkább More Fülöp pécsi püspökkel azonosítják e kétszarvú püspököt, aki Brodarics szerint a mohácsi csatában veszett volna. E XVIII. századi történészek aligha sejtették, hogy e históriát már a XVI. században megörökítette egy magyar prédikátor. Magyar theológiai kapcsolatok. Ahogyan Bornemisza kapcsolatait tartja az európai szellemi élet sajátkorabeli és előző megnyilatkozásaival, úgy természetesen elevenek érintkezési pontjai a magyar irodalommal is. Hogy ezek szinte kizáróan theológiai vonatkozásúak, az, magyar művelődési viszonyainkat ismerve, természetes. Kereteinket túlhaladná annak az érdekes irodalomtörténeti kérdésnek megvizsgálása, hogy énekeskönyvének 269 énekében miképpen és milyen szempontok szerint gyűjti össze az addigi himnológiát. Hogy prédikációi előtt a Fóliópostillában 13 olyan éneket is ajánl istentiszteleti használatra, amelyek saját könyvében nem találhatók, azt mutatja, hogy a magáét nem tekintette csak egyedül használandónak. Huszár Gál cantionalejára többízben maga is utal, de egy helyen Meliusnak általunk ismeretlen énekeskönyvére is hivatkozik. 2 Prédikációnak szentírási textusát rendszerint Félegyházi Tamás Újszövetség-fordítása szerint közli, az ószövetségit pedig Heltaié szerint, 3 de kerül újszövetségi rész is Heltaiból, 4 és van ószövetségi rész is, amelynél nem a szerint adja a fordítást. 5 1 Jókai Mór összes művei. Nemzeti kiadás. III. kötet 147. 1. jegyzetében: Hasonló esetről tesz tanúbizonyságot Rainaud. Corona aurea, sive história ordinis S. S. Trinitatis de Redemptione Captivorum. Praynál Specimen. Hierarch. Pars II. Pag. 272. 2 „Csuda dolgot beszélek" Fol. P. CCCCCLIXb. 3 Pl. P. II. 587b: Exodos idézet a Kolozsvárt 1551-ben megjelent rész szerint, P. III. 446b: Zsoltáridézet az 1560-ban megjelent része szerint 4 P. II. 424: Római levélrész. 5 P. V. 427b: Sámuelből alighanem saját fordítása, pedig Heltaié már 1565-ben megjelent.. P. III. 210 3 b: Jóbot latinul idézi.
